Zavar

Már vagy egy órája forgolódom. Lassan pirkad. Pirkadna szerencsétlen gyorsabban is, de mivel ébren vagyok figyelem. Ő meg emiatt szemérmesen és nagyon lassan vetkőzik nappallá. A kukásautót még megvárom az ágyban. aztán előkerülök. Gyors fogmosás aztán a kávé. Betekeredem a duplára hajtott ikeás plédbe lenyomom loopra a lejátszót, hogy legyen ma is Penumbra. Kigördülök a fonottakhoz az udvarra. Úgy tűnik a vénasszonyok nyara rendületlenül folytatódik. Indigókék az ég. A repülők rózsaszín csíkot húznak rajta. De jó.
Kávét ennél lassabban egy haldokló kisnyugdíjas sem tudna inni. Erőt veszek magamon és visszagurulok a lakásba, megtenni a kötelező százat.
Száz.
Zuhany.
Gép be.
Nem gondolok Margitkára vagy tíz percig. Ez jó. Aztán meghallom a hangját és a kopogós papucsát. Szellőztet, kávét főz és telefonál. Kilesek. Valóban.
Jézusom. Ma lesz az úgynevezett házibuli. Úgynevezett macskás nőkkel, Csokival és az imádottjával. Még van bennem bizakodás, a'szem úgy két nőnyi van még. Ági, előzetes becslések szerint ma este fogja megadni magát Csoki macsó nyomulásának, és így jövő hét végére a neve is feledésbe merül majd. Én meg elmegyek ma vele, sziporkázóan szellemes leszek, izgalmas furcsa kinövés a Csoki koronázta estén, a fura kisöccse. Mindegy. Emberek. Ritkán látok olyat.
Addig is dolgozok egy pár órát. Végül is az orosz sci-fi nem várhat.

Szólítsatok Javgenyíj Lehatrovnak.
Beesteledett. Ja nem, csak hamar sötétedik.
Valamikor kimentem a mirelit pizzáért, de csak nyomokban emlékszem már. Szalámis volt, tuti, mert bejött a macska. Mindegy is. Csörgött a pittyegő, hogy kezdjem magam polírozni, mert mindjárt itt lesz Csoki a taxival. Hosszan méregetem a szekrényem tartalmát. Végül egy viva la resolution feliratú Che Gevarás pólóban fogok menősködni, amit tegnap hozott a futár. nem mintha nem lenne mindegy. Mindegy.

Én egy régi házban lakom. Körgangos, vaskorlátos, stukkós, magas gyönyörűségben. Fehér és vajszínre festett falak között. Dézsában növekedő fákkal és sok muskátlival körülvéve. A lakóparkok beton-acél-üveg szentháromsága nem a világom. Folyton egy kórház jut eszembe róla. Jellemzően egy bizonyos kórház. Tudom, személyes nyomor, mégis. A taxis örül, hogy önjáró vagyok. Csoki pedig gyakorlottan kapja elemeire a sportkocsimat. Minden oké. A lakóparkosdiban az az egy jó, hogy nagyobb esély az akadálymentességre. A lift is széles, van rámpa. Szuper. Mintha ezen múlna úgy ellenőrzöm. Van bennem valami sértettség még mindig. Gáz. Pedig nem ezen múlik. Bertához kellett lépcsőzni is. Megoldottuk. nem volt fasza, de nem rettentem el. Meg nem voltam egyedül, ugye. Ó édes magányos önkiszolgáló idők.
Csoki ideges. Én is. Macsózunk, hogy ne látsszon, de ez mindent elárul. A liftben komolyan megtekintem magunkat. Ő nem néz rám. Tiszta ideg. Vigyorog.

Három lány van és egy fiú. Velünk együtt felezett a nemek aránya. Basszus, ez azért elég hm gáz. Most fejben mind sakkozik, hogy ki jut rám. Lehet hogy vigyorogva be kéne jelentenem, hogy meleg vagyok. az rendesen megkavarná a fejben sakkozásukat. Ezen elnevetem magam. Érdeklődve pillognak le rám. Ugyan gyerekek, csak lazán. Én itt sem vagyok.
Ági vagány, depis csaj. Semmi különös. Majdnem olyan magas mint Csoki. Barna egyenes haja van, szürke szeme és erős, széles válla. A húga kicsit be van már tépve. Divatosan vékony, göndör szőke, álmatag. Gondolom ő is komplexusok nyomására kábul. Én agyat növesztettem, hogy sose legyen bennem csend. Egyikünk se jobb a másiknál. A srác a húggal van valahogy. Kibogozhatatlan. Nem is érdekes. A harmadik lány szépséges, maníros tündér. Rakja magát, teszi ide oda. festő, lakberes vagy illusztrátor, így elsőre. Valóban nagyon szép. Hetyke kis mellei vannak, melltartó nélkül. a haja göndör, hátul felnyírt, elöl a szemébe lóg. Legyen folyton mit matatnia. Ki kívül épít magának elfoglaltságot, ki belül. Mind egyformák vagyunk, csak nekik több végtag jutott. Egészen megkívánom. Jellemzően őt hozom egyedül zavarba annyira hogy vihogni kezdjen.
-Sziasztok. - mosoly - Ági vagyok, szia. Nyúl felém a keze. Kicsit bizonytalanul, kicsit erőltetve. Kiszagolom ám, azonnal.
-Szia. - mondom mosolyogva. - ET. - mutatom a háromujjas jobbom neki. - Ballal jobban esne. - mondom a bevált szöveget és már váltok is kezet. Jobban esne neked, gondolom. Ásó, kapa. Nézzük a művészkét inkább.
-Szia. Zsuzsi vagyok. - balt nyújt, örül a kézváltásnak. Én is örülök. Kicsit behajol. Príma.
Csoki babrál valami piákkal Ágival. A szöszke csak támasztja az ajtót és mosolyog ránk. Aszem konkrétan elnéz a fejem felett. Jobb is.
A lakás tágas. Át kéne másszak a kanapéra, de nem bírok. Van bennem némi szorongás. Kikurjantok csokinak, hogy hozzon nekem is, bármit is iszik. Hoz. feszengés van. Ivás és sablonos kérdések. Én is kérdezek, jó sokat, hátha jobb lesz. A lányka persze fotós. Azzal van a legkevesebb hercehurca tényleg, és a nagy számok törvénye alapján még jól is sikerül minden hétszázadik katt. Nem méregetnek. Ez jó. Néha felcsillan az a nahát, lehet hogy nem annyira gáz a srác - pillantás is. De, kedveskéim, részegen egyre gázabb leszek. Csokit akarja mind a három. Mint rendesen. Minek vagyok itt? Csoki csak Ágit látja. Ideje indulni. A mosdó nem elég széles. szerencsére nem látnak onnan ahol ülnek. lemászok, beügyeskedek pisálok. Fasza. kifújom magam, aztán zugban taxit hívok. Vissza a kocsiba, vissza a szobába.

A taxis egy nő. ma este ő az első aki nem jön zavarba. Beszélget. Kicsit még furán nézek, de aztán jó. Azt mondja ma én vagyok az utolsó. 3700 lesz, adjam oda aztán ha nem bánom elvinne autózni. Nézek rá hülyén, hogy miért tenné ezt. Mosolyog. Huncut, olyan csibészesen mosolyog. - Mert az jó. - mondja.
Ébredezek. Döbbenek. zavarba jövök. Uramisten. Jó.
-Oké. legyen a Citadella. - vágom rá és magam is meglepődök. Kezébe nyomom a pénzt és szétterül a fejemen a vigyor.
-Nem ülsz inkább előre? - kérdezi?
-Jótékonykodás?
-ha bunkóskodsz, itt helyben kiraklak. - válaszol komolyan. Megdöbbenek.
-Oké. Előre ülök.
Megáll, kiszáll, lenyitja az első ülés támláját hátra és int, hogy másszak előre. Nem emleget, egyértelmű. basszus milyen egy nő. Jobban megnézem. Semmi különös. Semmilyen arc, sötét középhosszú haj, kicsit vastagodó test. Szép szeme van és lám, valami egészen más logika mozgatja.
Előre mászok. Felhajtja a támlát. nem kérdez semmit. Az egész egyetlen perc. Már vissza is ült és megyünk.

Horváth Juditnak hívják. Kb. egy órát autóztunk. Beszélgettünk is. Jobb volt mint az egész buli. Emberek közé kell menni. Tisztán látszik. Az orosz regénye meg várhat néha.