Szakadt a hó. Csoki kezei
belemerevedtek a farmerzsebbe. A nyakéba becsorgott a hólé. A
cipője még bírta a rohamot a szempilláin azonban idegesítően
megültek a pelyhek. A sétányon mászkált fel és alá, mint
valami csőben. A hóeséstől nem látott rá a budai hegyekre, de
még a Logodi fái is nyomasztó szürke masszába vesztek. A kopasz
fák között mint valami sci-fi rajzó rovarjai villantak fel a
lámpák fénykörében a zuhogó hópelyhek.
Négy nap múlva indult. Már megvolt a
repülőjegye, már aláírta a szerződést, már négyszer beszélt
telefonon Áronnal és kétszer a főbérlővel. Hála Áginak és a
rengeteg filmnek amit megnéztek az angolja jobb volt mint amikor
nyelvvizsgázott belőle. Svédül ugyan nem tudott, a sötétet sem
bírta de a kalandvágy úgy tombolt benne mint kamaszkorában a
tesztoszteron. Csak Attila nem tudta még, hogy legalább hat hónapra
Stockholmba költözik. Amikor látja, amikor együtt ülnek valahol
és Attila azzal a kis kívülálló mosollyal kommenteli a világot
Csoki képtelen volt megmondani neki.
Ági csak egyszer kérdezte meg tőle,
számon kérően, hogy mitől félti ET-t? Nem fog összeomlani
nélküle. Akkor elnevette a dolgot, mert nem is attól félt, hogy
ET összeomlik. Sokkal jobban szégyellte magát, hogy itt hagyja.
Pedig nem sokat voltak együtt. ET sokat fordított, és sokat
csetelt és facebookozott mindenféle lényegében ismeretlennel.
Csoki dolgozott és Áginál aludt. Ági néha benézett Attilához,
hetente egyszer elmentek valahova együtt, de láthatóan Attilának
a gesztus is elég volt, nem hiányzott neki a nyaggatás és
hurcolászás.
Aztán megindult a lavina és pár hét
alatt betemette. Már Ágival sem gondolt, ET-vel sem, csak az út
érdekelte és a munka. A távolság és feladat, vagyis inkább az
erőpróba. Az utolsó nagy megmérettetés mielőtt megállapodik és
lenyugszik – gondolta és leveregette a válláról a havat. A
Levéltár épülete mint valami tévedésből itt felejtett
varázslóiskola meredt észak felé mellette és kémlelte a zuhogó
havat. Sóhajtott és elindult lefele a Széll Kálmán tér
irányába.
Attila már az ajtóban volt mikor
Csoki átvágott a behavazott belsőudvaron. Plédbe tekert teste
otthonos kényelmet sugárzott, arcán a jól ismert mese váró
mosoly.
-Zuhany? Forralt bor?
-Ebben a sorrendben. - a küszöbön
toporgott egy keveset aztán belépett. A lakásban valami halk
ambient szólt. Valami hús sülhetett, mert az illattól hangosat
kordult Csoki hasa. - Jut a húsból is?
-Persze. Vedd le azt a sok vizeset,
aztán kapsz enni, aztán úszhatsz egy órát a kádamban aztán
kidoblak ha nem haragszol. - adta ki az utasításokat Attila de ott
maradt az ajtónál figyelve Csoki küzdelmét a bakancsával.
Oldalast ettek, savanyú káposztával
és kenyérrel. Csoki szinte zabált.
-Van oldalas Svédországban? - szakadt
ki belőle a kérdés.
-Gondolom van. Ha elköltöznék én
csak nokedliszaggatót vinnék. Minden más könnyen beszerezhető.
-Klasszik túrórudi probléma?
-Már ha probléma ez egyáltalán.
-Elmennél? - nem nézett Attilára
csak a hússal vacakolt. Hirtelen nem volt éhes már.
-Nem hiszem... - komótosan megtörölte
a száját és hátra dőlt. - … végül is esetemben azt hiszem
teljesen mindegy, hogy itt lakom e vagy mondjuk Prágában, vagy
mondjuk Amszterdamban vagy Los Angelesben. Online élek zömében. Ha
van kaja házhoz szállítás és internet akkor nekem már jó.
Csokiban újraéledt a remény, hogy
Ági elmesélte már Attilának. Könnyebb lenne úgy. Hirtelen
elhatározta magát.
-Elköltözöm.
-Már elköltöztél. - Attila úgfy
mosolygott mint a legbetegebb szóviccei előtt szokott.
-Már úgy értem nagyon elköltözöm.
-Jah. - visszatért a húshoz. - végül
is ilyen kicsit elköltözni nem érdemes. Ő már tudja? - újra
Csokit nézte mint egy tudós a ritka rovart, szerető érdeklődéssel
de személytelenül.
-Ági? Igen. Igen, de nem is tudom örül
e vagy nem. végül is mindegy. - lenyelte a falatot. - Van söröd?
-Télen nincs, tudod.
-Jah.
-Nah?
-Ákos felvesz a cégéhez. Ilyen
irodai forgalomirányítónak, tudod.
-Ákos? A Doktor Ákos?
-Igen.
Attila nézte őt és lassan rágta a
húst. Aztán újra megtörölte a száját.
-Ő Stockholmban él.
-Igen.
-Van két gyereke meg egy alacsony
barna svéd felesége.
-Mindig kilógott a sorból.
-Kimész?
-Ki.
-Ágival?
-Áhh, egyedül!
-Mikor?
-Négy nap múlva.
-Elsején kezdesz.
-Igen.
-Nahát.
-Meg leszel? - nem mert ránézni. A
kerekesszék hangtalanul mozgott. A másodikon lakott valami fura
fickó aki havonta beolajozta neki. Régebben, évekig ezt is Cski
csinálta. A hús elfogyott. Attila a savanyúság szálait
tekergette a villájára mint valami sápadt makarónit.
-Én? Én meg. De te apám... -
elnevette magát … se a sötétet se a hideget, se a havat, se a
hűvös temperamentumot nem bírod. Nem beszélsz svédül, nem bírod
a feketéket, ráadásul képtelen vagy ugyanúgy beszélni nőkkel
és férfiakkal, és még az IKEA-t is rühelled. - Hangosan
kacagott. - Ez beszoptad drága barátom. - igyekezett uralkodni a
nevetésén és komolyan nézni Csokit, de kevéssé sikerült. - Jól
meggondoltad gondolom, ha négy nap múlva indulsz. - Újra elnevette
magát. - Nem is tudom miért jöttünk be enni a lakásba.
-Hülye vagy. - motyogta a húsnak
Csoki, mert mást nem tudott mondani neki. Mintha üvegszilánkokon
lépkedne. Nem volt ezek után mit mondani. Csalódott volt és
kisemmizett. Úgy érezte magát mint már annyiszor, mikor
felmondásával megelőzte hogy kirúgják.
Csoki nem is zuhanyozott le. Megette a
húst, kicsit agonizált a konyhában valami ott felejtett töménnyel,
amit Attila tett elé, hogy szokja, mert a hosszú északi teleket
másként kibírni nem lehet.
Aztán inkább haza ment. Haza, Ági
lakásába, ahol a szekrényben volt egy polca de a fogkeféjét nem
tette ki fürdőszobában a polcra.
Attila végighevert az ágyán. A
plédek kusza fészkében bevackolt mint egy kutya. A lejátszó
Troels Abrahamsen-től az End Scene-t játszotta. Attila
végiggondolta a lehetőségeit. A telefonjával úgy ahogy volt,
hanyatt fekve leellenőrizte a bankszámláját, majd egy jegyzeten a
telefonba gépelgetve számadást készített. Felzaklatta a dolog
még így is, hogy Ági hetek óta készítette elő a terepet. Így
utólag annyira egyértelmű és szép a gondoskodása. Úgy
állította be, mintha ő, Ági készülne külföldre.
Édesek, gondolta, és kicsit meg is
hatódott. Úgy érezte magát mint mikor elköltözött otthonról.
Szerető féltő közegből a saját útjára lép. Emlékezett
mennyit és mekkorákat esett. Természetesen tudta hogy a magány
felemészti lassan és alattomosan, de mostanra rájött, hogy nem
ott van a magány ahol a teste.
Akkor már hetek óta egészen más
ritmusban élt. Nyolckor kelt, így nem látta Margitkát távozni. A
macska már túl volt a reggelin és a küszöbön ülve várta őt.
A kávét még így télen is kint levegőzve itta meg a macskával
az ölében. Aztán bevonult a frissen kiszellőztetett szobába
elvégezni az űrhajós laticelen a szokásos gyakorlatokat, majd
betett valami kellemes zenét és egy óra szabad szörföléssel
kezdte a napot. Tíztől kettőig koncentráltan dolgozott majd
megebédelt valami házhoz szállítós könnyűt és újra dolgozni
kezdett. Délután négy felé melegedett bele igazán és hét körül
abbahagyta. Evet valami könnyűt és újra szörfözöt egy órát,
este megnézett két epizódot valami krimiből vagy megnézett egy
mozifilmet. Nagyon hatékony volt így és koncentrált. A két
órában limitált szörfözésbe belefért levelezés és csetelés
is bőven.
Feküdt az ágyán és a mennyezetet
nézte. A felkészülési időnek vége, gondolta. Aztán lenyomta a
hármast a gyorshívón.
-Szia ET! - köszönt a telefonba Ági.
A hangján hallatszott hogy a vállával fogja a füléhez a
telefont.
-Mosogatsz?
-Igen. - mosoly – mi újság?
-Csoki lelép a svédekhez.
-Jah. -csend - Jól vagy?
-Persze. És te? Igazából ezért
hívtalak. Nyilvánvaló hogy tudtad hetek óta. Hogy bírod?
-Már megbarátkoztam a gondolattal.
-Megvárod?
-Megvárjam?
-Tőlem kérdezed?
-Ki mástól?
Csend.
-Ezt neked kell tudnod. Nem olyan nagy
macho ő mint mutatja.
-Ezt már látom én is. Nem hiszem
hogy megvárom. Mit várjak rajta? És te macho vagy?
-Nem. Én sosem.
Csend.
-Figyelj, ha bármikor, tényleg
bármikor úgy érzed csörögj rám és visszahívlak.
Ági elnevette magát.
-Ez olyan mint egy dalszöveg.
Valami beesett a vízbe és a csobbanás
elvonta a figyelmüket.
-Megvan? - kérdezte Attila mintha mi
sem történt volna.
-Meg. Köszi, csak a mosogatószeres
flakon.
-Jól van akkor. Mosogass én meg
pakolászok, aztán majd beszélünk.
-Oké. És kösz.
-Szívesen. Most ez lehet hogy hülyén
hangzott, de szerettem volna ha tudod, hogy bár lábam nem sok, de
lehetnek olyan helyzetek amiben pont erre van szükség.
-Mire gondolsz? - ági áttette a
telefont a másik füléhez és elfordult a mosogatótól.
-Nem tudom. Bármire.
-Fura vagy.
-Mindig.
Csend.
-Akkor szia Ági. - mondta nagy
komolyan.
-Akkor szia Attila. - még hallotta
ahogy Attila elneveti magát ezen.
ET kimászott az ágyból és
módszeresen összepakolt. Minden amire szüksége volt belefért egy
közepes alpinista zsákba. Lefoglalta a vonatjegyet és írt annak a
srácnak akinek a blogját akkor már fél éve olvasta, és akivel
hetek óta kommentben beszélgettek. Ha minden jól megy a szállása
így biztosított. Ízek imák szerelmek volt szerelmek nélkül.
Négyszer nézte mag azt a filmet a költözködések miatt. Nem volt
jó film, a romantikus szál sem érdekelte és még Julia Roberts
sem jött be neki. De benne volt a filmben az a bogár ami
befészkelte magát a gondolatai közé. Volt annyi pénze hogy
elinduljon, hogy nekivágjon, hogy megpróbálja. Amíg Csoki nem
nyögte ki hogy lelécel, csak Ágival agonizáltak az
országelhagyásról, vele is csak elméletben, addig nem vágott
bele ő sem. Nem akarta itt hagyni őket, a biztonságos meleg zugot,
a biztos kiszámíthatóságot. De ha Balázs elmegy, vissza
valószínűleg nem jön, és akkor Ági is el fog párologni az
életéből pillanatok alatt, és akkor nem marad ürügye maradni.
Róma, Barcelona, London, New York
Tokió volt a vágyott lista. Egyre nagyobb kihívások, mindenhol
6-6 hónap.
Vagy ahogy alakul.
