földcsuszamlás

Másra kéne az idő. valaki másra, nem rám. Olyan mocskosnak érzem magam minden reggel. Mintha kívül és belül is lepedék borítana. Hiába a zuhany, vörösre törlés törölközővel. nem múlik. Ma is elaludtam, ma sem otthon.
Az iroda a szokásos, csak ET zúg a fejemben, hogy nem enged odaköltözni. Pedig ma felmondok. Ági a teraszon cigizik. Kimegyek hozzá, azon frissiben. Nem figyel oda. Mosolyog. Messze néz, lefele, Buda felé.
-Hideg van.
-Jó hideg. - tenyere alá gyűrte a kabátot, úgy fogja a korlátot. A hideg pirosra csípte az arcát. Szép a maga szikár szépségében. - cigit nyújt. Elfogadom. Fázom. A kezem mint egy homár, merev és vörös. Nevet.
-Várj, meggyújtom. - meggyújtja aztán finoman a számba illeszti.
-Ma? - kérdezem hanyagul.
-Á. Sosem. - néz és mosolyog.
Ja hogy ez egy leszámolás - eszmélek.
-Sose mond hogy sosem.
Bólogat.
-A'szem ma kirúgnak. Úgyhogy mindegy is.
-Az jó, mert én meg épp felmondani készülök. Akkor akár tarthatnánk is valami laza kéthetes hétvégét, sok alvással meg főzéssel. - mélyet szippantok a cigiből.
-Úgy értem téged. - csík a szeme úgy mosolyog.
-Ennyire örülsz neki? - belül egészen kicsire aszalódom. Reggel ET most meg Ági. Mit vétettem én ezeknek?
-Megérdemled. Minden áldott nap elkéstél. Kivétel nélkül.
-A munkaidő csak egy irányelv. Azt nem tartom, de a minőséget igen. Azzal volt baj?
Már nem mosolyog.
-Együtt laktok az öcséddel? Gondolom nagyon számít amit hazaviszel.- ott a szánalom a szemében amit ha ET meglát beindul a nehéz tüzérség. Engem nem hat meg, főleg a reggeli telefon után. Bazd meg ET.
Elnyomom a cigit. Hányingerem van. Az öcsém, mi? Most kéne abbahagyni, talán pont itt, pont vele. Mi a faszért nem vagyok képes rá? Imitálom esténként a nagyvilágit, megyek, menőzök, kúl vagyok és vadászok.  Felnézek Ágira. A szeme szinte szürke.
-Nem. Nem számít. - motyogom és elnézek mellette, Buda felé.
-Ne macsózz. Körülnézek, hátha valaki tud valamit, jó?
Mondanám én, hogy nem az öcsém, és nem mehetek hozzá lakni, hogy az előző fizumból már csak morzsák vannak és hogy az albim penészes, és hogy nem akarok én senkinek semmi rosszat, csak képtelen vagyok máshogy élni. Nem bírok megszólalni. Csak megnyalom a szám és új cigit kérek a kezemmel. Ad. Nem néz rám.
-Tényleg szólj ha segíthetek.
-Oké. - mondom, intek egy kösz a cigit. Visszamegyek az irodába. A füstcsík finoman követ. Fél óra és az utcán leszek. Ági pedig fentről néz majd le rám, mint rendesen.