-Gyere már ki egy cigire. - bökte vállon Bori. Ági kelletlenül feltápászkodott a frissen leszedett asztal mellől, míg az anyjuk elpakolta a szennyes edényt a mosogatóba. A rántott húsról leszemerkélt panírmorzsákat még senki nem söpörte le, de már odakerültek kupacban a kávéscsészék. Ritkán voltak egyszerre mindketten otthon.
-Mi az? - kérdezte gyanakodva a húgát, miközben cigit nyújtott neki.
-Hétvégén bulit tartok a lakásban.
-Jaj ne. - Ági fázósan topogni kezdett. - Kérlek.
-Jaj ne feszülj már. Elhozhatod a csávódat, azt a Balázst.
-Nem a csávóm.
-Akkor a szerelmedet. - Bori incselkedve billegett Ági előtt.
-Nem vagyunk együtt. Fel is mondott azóta.
-Ilyen nehéz időkben felmondani? Válság van, nem? Felelőtlen...- úgy szippantott a cigiből, mint aki tudja miről beszél. Ági egyre idegesebb lett.
-Ne papolj. Egy percet nem dolgoztál még életedben.
-Mi van? 8 hónapig voltam Avon tanácsadónő. Meg voltam hosztesz is egy csomószor. Tudod milyen fárasztó az? Nem tehetek róla, hogy anyuék nem engednek elköltözni. Nem engednek felnőni. Bezzeg veled...
-Piha. Mert az amit anyuék akarnak bármitől is visszatartott? Kényelmesebb neked itthon lakni, mint azon idegeskedni miből fizeted a számláidat. Művész, mi? Ingyenélő.
-Nappalira járok, ha nem emlékeznél. Mikor dolgoznék rendes állásban?
-Amennyit bejársz, attól akár dolgozhatnál is.
-Hagyj már békén!
Ági fáradtan megrázta a fejét. Ugyanazokat a köröket futották.Valamiért folyamatos, nem szűnő bűntudata volt Bori miatt. Ha netán mégsem, akkor mélységesen irigyelte. Ha nem a testvére lett volna valószínűleg ívesen elkerüli. Így azonban időnként megverte. De 18 év felett már kínos megtépni a húgát. Mintha legalábbis tehetne róla, hogy ő jól tanult és mégis egy senki egy nagyvállaltnál, míg a huga sosem tanult mégis elevickél valaki hátán valamiféle kellemesen megúszós jövőbe.
-Elmegyek a bulidra. - mondta ki végül.
-Tudom. Szemmel fogod tartani mi történik.
-Igen.- hagyta rá bizonytalanul. Valami rossz előérzet szivárgott körülötte, mintha Bori csapdába csalná.
-Oké. Hoznod kell három pasit, különben nem engedlek be. Ez a belépőd, mint ellenőrnek.
-Mi van? Dehogy viszek pasikat.
-Sajnálom, ha ez neked nehézséget jelent, de ez a belépő. - a csikket elnyomta az apró herendi hamutálban, amit a szüleik húszon évvel ezelőtt vettek egy herendi gyárlátogatáskor. Aztán visszament a lakásba a gőzölgő kávék közé.
-Ágika?
-Mindjárt jön. - mosolygott az anyjára.
-Mikor? - kérdezte Ági mikor végül lecsillapodott kicsit és ő is bement. Lassan kortyolták a kávéjukat.
-Jövő szombaton.
A szüleik csak mosolyogtak. Rég megtanulták, hogy a lányaik élete zárt trezor.
-És mégis kit? - Ági lassan folyt át a városon a délutáni csúcsforgalommal. - Persze a Kicsó kell neki, de azzal a csávóval nem szolgálhatok. Különben is két ilyen elfolyós, megbízhatatlan link alak egyszerre még valami katasztrófához vezetne. - az egyik pirosnál átnézett a szomszéd autóba. A sötétzöld golfban egy harminca eleji nő ült. Rendezett hajjal, ápolt kezekkel és mély árkokkal a szeme alatt.
-Akár én is lehetnék, csak nekem suzukim van. - állapította meg. - Nem csoda a húgom szerint ciki vagyok. Pedig én csak úgy viselkedek ahogy a helyemben bárki tenné. Nem játszhatom el, hogy művész vagyok, ha egyszer nem vagyok az. A művészeket időnként valaki hajlandó eltartani, meg az olyan vékonyka szépséges lányokat mint ő. De ki akarna eltartani egy ügyfélszolgálatis középvezetőt, aki hátulról inkább hasonlít férfira, mint nőre?
Bekanyarodott a Pozsonyira. Aztán hosszan, lassan kőrözött a háztömb körül, mire talált parkolóhelyet. Leállította a motort és az ölébe vette a táskáját. Megnézte magát a visszapillantóban, mintha telefonon számítana. Kikereste két régi bevállalós kollégája számát. Lévai Petiét, aki a marketingesek közé keveredett költőként két hónapig bírta a cégnél. Abban a két hónapban azonban végig szerelmes verseket szavalt a fénymásolószobában, neki. Sosem lett semmi, mert Peti kicsi volt, sovány és pattanásos. Az idő ezeket a hiányosságokat nevetséges szőrszálhasogatásnak láttatta. Ági felhívta. Két éve nem beszéltek. Most se sokat. Peti megnősült. A kislánya négy hónapos. Nem jár el már bulizni. A másik a kézbesítősöknél mérgezte a levegőt. nagydarab mindig morcos medve volt, akiről egy céges bulin kiderült, hogy elképesztően jó Elvis imitátor. Az ő száma megváltozott. Végül a gimnáziumi osztály és padtársára esett a választása, aki Tyutyu néven lett elmentve a telefonba. Tyutyu ügyvéd lett és nem volt kapcsolható. Végül Ági sóhajtva írt egy sms-t Csokinak.
"Újra buli lesz ugyanott, szombaton. Most a húgom barátaival. Eljöttök?"
Várt egy kisit, de nem jött válasz, úgyhogy kivette a kocsiból a tisztítószereket és felment a nagybátyja lakásába takarítani. Ahogy sejtette Bori belakta a buli óta, mintha csak az övé lenne. A flakonokat letette a pultra és lerogyott a kanapéra. Semmi kedve nem volt a húga helyett takarítani. A telefonja pittyegett.
"Tudom, hogy nincs sok választásod, így ha csak a Balázst hozod, eltekinthetünk a többitől."
-Te kis kurva. majd szépen kitakarítasz magad után.
Feltápászkodott. Magához ölelte a tisztítószeres zacskót, nehogy kiszakadjon és elindult vissza a kocsihoz. Beült. A visszapillantóban ismét megnézte magát. A szeme nagyon csillogott a visszatartott bőgéstől.
"Látom beköltöztél. Nem megyek." írta a húgának. Aztán bekapcsolta a rádiót, hogy valami elnyomja a szipogását. Otthon leült és írt a nagybátyjának, hogy a lakás teljes egészében Bori felelőssége, mivel beköltözött. A levél száraz és tényszerű lett, de Ági nem bánta. Vasárnap délután volt. Hideg fehér idő, amiben bármikor eshet valami nedves az égből.
-Mi az? - kérdezte gyanakodva a húgát, miközben cigit nyújtott neki.
-Hétvégén bulit tartok a lakásban.
-Jaj ne. - Ági fázósan topogni kezdett. - Kérlek.
-Jaj ne feszülj már. Elhozhatod a csávódat, azt a Balázst.
-Nem a csávóm.
-Akkor a szerelmedet. - Bori incselkedve billegett Ági előtt.
-Nem vagyunk együtt. Fel is mondott azóta.
-Ilyen nehéz időkben felmondani? Válság van, nem? Felelőtlen...- úgy szippantott a cigiből, mint aki tudja miről beszél. Ági egyre idegesebb lett.
-Ne papolj. Egy percet nem dolgoztál még életedben.
-Mi van? 8 hónapig voltam Avon tanácsadónő. Meg voltam hosztesz is egy csomószor. Tudod milyen fárasztó az? Nem tehetek róla, hogy anyuék nem engednek elköltözni. Nem engednek felnőni. Bezzeg veled...
-Piha. Mert az amit anyuék akarnak bármitől is visszatartott? Kényelmesebb neked itthon lakni, mint azon idegeskedni miből fizeted a számláidat. Művész, mi? Ingyenélő.
-Nappalira járok, ha nem emlékeznél. Mikor dolgoznék rendes állásban?
-Amennyit bejársz, attól akár dolgozhatnál is.
-Hagyj már békén!
Ági fáradtan megrázta a fejét. Ugyanazokat a köröket futották.Valamiért folyamatos, nem szűnő bűntudata volt Bori miatt. Ha netán mégsem, akkor mélységesen irigyelte. Ha nem a testvére lett volna valószínűleg ívesen elkerüli. Így azonban időnként megverte. De 18 év felett már kínos megtépni a húgát. Mintha legalábbis tehetne róla, hogy ő jól tanult és mégis egy senki egy nagyvállaltnál, míg a huga sosem tanult mégis elevickél valaki hátán valamiféle kellemesen megúszós jövőbe.
-Elmegyek a bulidra. - mondta ki végül.
-Tudom. Szemmel fogod tartani mi történik.
-Igen.- hagyta rá bizonytalanul. Valami rossz előérzet szivárgott körülötte, mintha Bori csapdába csalná.
-Oké. Hoznod kell három pasit, különben nem engedlek be. Ez a belépőd, mint ellenőrnek.
-Mi van? Dehogy viszek pasikat.
-Sajnálom, ha ez neked nehézséget jelent, de ez a belépő. - a csikket elnyomta az apró herendi hamutálban, amit a szüleik húszon évvel ezelőtt vettek egy herendi gyárlátogatáskor. Aztán visszament a lakásba a gőzölgő kávék közé.
-Ágika?
-Mindjárt jön. - mosolygott az anyjára.
-Mikor? - kérdezte Ági mikor végül lecsillapodott kicsit és ő is bement. Lassan kortyolták a kávéjukat.
-Jövő szombaton.
A szüleik csak mosolyogtak. Rég megtanulták, hogy a lányaik élete zárt trezor.
-És mégis kit? - Ági lassan folyt át a városon a délutáni csúcsforgalommal. - Persze a Kicsó kell neki, de azzal a csávóval nem szolgálhatok. Különben is két ilyen elfolyós, megbízhatatlan link alak egyszerre még valami katasztrófához vezetne. - az egyik pirosnál átnézett a szomszéd autóba. A sötétzöld golfban egy harminca eleji nő ült. Rendezett hajjal, ápolt kezekkel és mély árkokkal a szeme alatt.
-Akár én is lehetnék, csak nekem suzukim van. - állapította meg. - Nem csoda a húgom szerint ciki vagyok. Pedig én csak úgy viselkedek ahogy a helyemben bárki tenné. Nem játszhatom el, hogy művész vagyok, ha egyszer nem vagyok az. A művészeket időnként valaki hajlandó eltartani, meg az olyan vékonyka szépséges lányokat mint ő. De ki akarna eltartani egy ügyfélszolgálatis középvezetőt, aki hátulról inkább hasonlít férfira, mint nőre?
Bekanyarodott a Pozsonyira. Aztán hosszan, lassan kőrözött a háztömb körül, mire talált parkolóhelyet. Leállította a motort és az ölébe vette a táskáját. Megnézte magát a visszapillantóban, mintha telefonon számítana. Kikereste két régi bevállalós kollégája számát. Lévai Petiét, aki a marketingesek közé keveredett költőként két hónapig bírta a cégnél. Abban a két hónapban azonban végig szerelmes verseket szavalt a fénymásolószobában, neki. Sosem lett semmi, mert Peti kicsi volt, sovány és pattanásos. Az idő ezeket a hiányosságokat nevetséges szőrszálhasogatásnak láttatta. Ági felhívta. Két éve nem beszéltek. Most se sokat. Peti megnősült. A kislánya négy hónapos. Nem jár el már bulizni. A másik a kézbesítősöknél mérgezte a levegőt. nagydarab mindig morcos medve volt, akiről egy céges bulin kiderült, hogy elképesztően jó Elvis imitátor. Az ő száma megváltozott. Végül a gimnáziumi osztály és padtársára esett a választása, aki Tyutyu néven lett elmentve a telefonba. Tyutyu ügyvéd lett és nem volt kapcsolható. Végül Ági sóhajtva írt egy sms-t Csokinak.
"Újra buli lesz ugyanott, szombaton. Most a húgom barátaival. Eljöttök?"
Várt egy kisit, de nem jött válasz, úgyhogy kivette a kocsiból a tisztítószereket és felment a nagybátyja lakásába takarítani. Ahogy sejtette Bori belakta a buli óta, mintha csak az övé lenne. A flakonokat letette a pultra és lerogyott a kanapéra. Semmi kedve nem volt a húga helyett takarítani. A telefonja pittyegett.
"Tudom, hogy nincs sok választásod, így ha csak a Balázst hozod, eltekinthetünk a többitől."
-Te kis kurva. majd szépen kitakarítasz magad után.
Feltápászkodott. Magához ölelte a tisztítószeres zacskót, nehogy kiszakadjon és elindult vissza a kocsihoz. Beült. A visszapillantóban ismét megnézte magát. A szeme nagyon csillogott a visszatartott bőgéstől.
"Látom beköltöztél. Nem megyek." írta a húgának. Aztán bekapcsolta a rádiót, hogy valami elnyomja a szipogását. Otthon leült és írt a nagybátyjának, hogy a lakás teljes egészében Bori felelőssége, mivel beköltözött. A levél száraz és tényszerű lett, de Ági nem bánta. Vasárnap délután volt. Hideg fehér idő, amiben bármikor eshet valami nedves az égből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése