Turisták bárhol

A régi szobájában ült, a sok virág és nagy levelű zöld között, a hirtelen összerakott ikeás ágyában. Ott hevert naphosszat. Szó szerint a hasára sütött a nap. Nagyon nehezen szabadult a gondolattól, hogy újra gyerek lett. A szülei boldogok voltak, hogy újra velük lakik, még ha csak pár hétig is. Az anyja dudorászva főzött, az apja tévézni akart egész álló nap. Attila pedig igyekezett kedves és jó fiúk lenni, miközben jelezte a fordítóirodának, hogy nyugodtan eláraszthatják munkával.

Csoki nem jelentkezett, Ágit ő nem kereste. A régi lakására vágyott amiben már egy negyvenes nő lakik mint bérlő. Nem akarta kitenni. Rendesen fizetett és valószínűleg rendben is tartja a lakást. Naponta megvívott magával erről a kérdésről. Aztán kapott egy üzenetet egy sráctól, aki a kiadóban nyomdai előkészítő, és ettől újra megrohanták az utazás ízei.

From: robertmayor@gmail.com

To: ET_dolgozik@gmail.com

Szia Attila!

Teljesen magán témában kereslek. A barátnőmmel elutaznánk Japánba, de nem a klasszikus Japánra vagyunk kíváncsiak, hanem az élő, aktuálisra. Réka mesélte, hogy voltál a nyáron ott és hozzád irányított aktuális költségekről, gyakorlatias tanácsokról érdeklődni. Tudnánk valamikor találkozni? Ezer kérdésünk lenne.

Köszi

Rob+Orsi

-Anya!

-Igen, kicsim. - az anyja hangja messziről szólt. Valószínűleg a kamrában keresgélt.

-Holnap főzzünk indiait!

-Én nem tudok olyat, drágám, de ha megnézed az interneten.

-Jó. - dörmögött maga elé és elkezdte keresni a megfelelő éttermet. - Anya!

-Igen, kicsim. - hallatszott immár közelebbről.

-Még nem álltál neki a mainak, ugye?

-Lassan, drágám. Már kilenc is elmúlt.

-Rendelek.

-Nem kell olyan drágán, kicsim. - nézett be az anyja rosszallóan a szobaajtón.

-Kell. - vakkantotta Attila fel sem nézve. - Vidd ki apának és válasszatok valamit. Kb minden csípős és vagy sárga vagy piros. - nyújtotta a gépé az anyjának aki kelletlenül kivitte.

-Indiába is el kéne menni, meg Balira is, igen. - gondolta és lehunyta a szemét, hogy az agya elrugaszkodhasson. Persze a pénze elfogyott, de amíg a lakása ki van adva és ő otthon lakik valami plusz termelődik, ami esetleg jövőre utazássá változhat. Rob levelén is kattogott egy sort, hiszen mit mondhatna nekik? Nézzenek olcsóbb diákszállókat, és barátkozzanak össze helyiekkel. Hogy mindenek előtt vastagon sok órában nézzenek utána a neten hogy mi minden van, és mi mennyibe kerül. Ő is rengeteg felesleges kiadástól megkímélhette volna magát ha komolyabban felkészül. Ezt akár meg is írhatná egy levélben. Akkor nem kell találkozni sem. - gondolt és kinyitotta a szemét. - Azt a rohadt mindenséged ET! - kurjantott és elnevette magát. - Anya! Hozd vissza a gépem!

From: ET_dolgozik@gmail.com

To: robertmayor@gmail.com

Szia Rob és szia Orsi!

Japán nagyon eszelős hely, szerintem. Ami mindenképpen fontos, hogy jól nézzetek utána a lehetőségeiteknek a neten. Van egy csomó lelkes arc akik kanapéztatnak. Nekem ez nem nagyon játszik, de nektek működhet. Tulajdonképpen bármikor szívesen találkozom veletek. Kötetlen munkaidőm van, úgyhogy mondjatok ti időt én meg mondok helyet.

Üdv.: ET

Elégedetten hátradőlt. Barátkozni a helyiekkel – gondolta – Gyerünk ET nem kell ehhez külföldre menni, barátkozhatsz a helyi helyiekkel is.

-Anya! Kiválasztottátok?

-Mindegy drágám, amit jónak látsz. Apád csirkét enne. Nekem mindegy.

Attila bólintott magának, hogy minden úgy van ahogy gondolta és elküldte az előzőleg kiválasztott rendelést.

A Tranzitba találkoztak. Előbb odament, ahogy szokott. Volt kis zavart meglepetés, de dicséretesen hamar túllendültek a nahát, és zavart körökön. Két órát mesélt az élményeiről, annyit amennyit összesen sem addig. A kérdéseik nagyjából felére tudott érdemben válaszolni, és ez sokkal jobb arány volt, mint amire számított. Rob és Orsi helyesek voltak, leszámítva hogy az asztal alatt néha megszorították bátorítólag egymás kezét. Aztán ők el, ET pedig ott maradt. Kért még egy sört és pislogott. Nézte a Móricz forgalmát és azt képzelte hogy külföldi. Azt képzelte, hogy semmit nem ismer itt és nem igazán jó a nyelvben sem. Azon kapta magát hogy mosolyog. Eszébe jutott egy régi Kispál lemez.

-Végül is – gondolta – lehetek turista bárhol. - Fizetett és kilépett az utcára. Kicsit egyenesebben ült és érdeklődve figyelte az embereket. Elindult a Bartók Bélán a Gellért felé és úgy nézegette a házakat mint még soha. A homlokzatok szépségesek voltak dacára a rájuk rakódott szmognak. Elhaladt a Szatyor előtt és megállapította, hogy ha külföldi lenne bemenne. Aztán a saroknál megfordult és bement. Angolul rendelt és kérdezgette a morcos idősödő pincérfickót az ételekről. Az almás melegszendvicsnél kicsit megborzongott, de bevállalta, azt gondolva – mint külföldi – hogy ez valami magyar specialitás. Végül a felét ott hagyta. Ivott egy sört és vigyorogva távozott.

A Gellértnél még tartott a hangulat, a Rudasnál is fel tudta idézni, de a Batthyany téren elfogta a 'hungaro' életérzés mikor konstatálta, hogy akadálymentesített busz óránkét egy közlekedik feléjük. A megálló a Parlamentre nézett. ET próbálta egy turista szemével csodálni, aztán inkább előhúzta a mobilját és hazaszólt az anyjának, hogy mikor ér haza.

Tompítva vagy élesítve

Nincs MALÉV – gondolta tárgyilagosan mikor kisétált a buszmegállóba. Menőbb lett volna ugyan taxival bemenni a városba, de lényegesen drágább is. Két hétre jött haza, a lehető legkisebb költségvetéssel. A koszos BKV busz ismerős hangulata kiélesítette a különbségeket. A sporttáskát nem akarta letenni, így inkább az ölébe vette. Háttal ült a busz végében és a kosztól szürke hátsó ablakon át meredt ki az őszi forgalomra.

Nem kart szólni senkinek, hogy jön, csak az anyjának és először csak Ágit hívta fel előző este de a lány telefonja nem volt kapcsolható. De aztán szólt Barbarának is persze, mert h Ági nem elérhető akkor inkább nála akart lakni ebben a pár napban. Barbara, Eszter és a Somogyvári Réka tartotta vele a kapcsolatot Facebookon. Velük veszélytelen találkozni míg itthon van. Bulizni és csajozni akart, mint egy igazi aranyifjú. Barbara várta vacsorával. Az sms szerint még sütit is sütött neki. Megnézte a képeket hogy biztosan megismerje. Nagyon szép sötét vörös haja volt, ennyire emlékezett.

Az anyja is sütött neki. A lakás kitakarítva. Kaja a sütőben. Az anyja fodrásznál volt. Ő meg vigyorog és magabiztos és világlátott ifjúként a figyelem középpontjában ragyog.

Barbara édesen el-elpirult, mikor órákkal később végre becsöngetett hozzá. Addigra erős szél lett és be is sötétedet. Barbara mosolyogva hívta be a lakásba ahol mécsesek és illatgyertyák várták. Nem jött zavarba. Ha arany ifjú akar lenni ezt is viselni kell. Megette a vacsorát, felfalta s sütit és mindenféle sztorival szórakoztatta cserébe a lányt. Végül beállt a zuhany alá és biztos volt benne, hogy Barbara leskelődik.

Minden csodálatosan alakult a negyedik napig, amikor megtörtént a botlás. A Közhelyben voltak túl egy seregnyi sörön és unikumon mikor odalépett hozzájuk Ági és a maga szikár magabiztosságával leült mellé. Kicsó kiitta a maradék sörét és kiszakadt belőle az igazság.

Ugyanaz az érzés volt, mint mikor hazavitte az igazgatói intőt és egy egész hétvégén át tekergett az anyja körül, mire az végre magától megnézte az ellenőrzőjét. Lekevert egy pofont neki, de ő végre megkönnyebbülhetett, mert kiderült az igazság. Hazudni mára már igazán jól megtanult, de továbbra sem viselte jól, ha az igazság itt feszül a bőre alatt. Nem voltak kétségei, mert az ilyesmi mindig kiderül. Ez nem olyan mint megcsalni valakit, ami vagy kiderül vagy nem, de végül is mindegy. Az ilyen hosszú távú bénázások mindig kiderülnek.

Ági letelepedett mellé. Nem mutatkozott be senkinek, csak odaköszönt neki és leült. Kicsó pedog hálás kutyaszemekkel nézte.

-Nem kapcsolható a telefonod. - mosolygott a lányra.

-Volt egy ilyen estém, igen. - ő sem volt már józan, de ellentétben Csokival, belőle az alkohol kiirtott minden szentimentalizmust.

-Jól nézel ki.

-Te nem igazán.

-Attila hogy van?

-Nem tudom.

-Hiányoztál.

-Mikor? - letette a söre maradékát Kicsó üres korsója mellé. A három másik lány csendben figyelt mint három megriadt őzike. Csoki elmosolyodott a láttukon, és az alkohol hatása alatt Ági közelsége a biztonság és a megbocsájtás volt.

-Mikor első éjjel baktattam a szállásomat keresve és vörösre fagyott kézzel nem tudtam meggyújtani a cigit és idegességemben egy lányt kértem meg... aztán egy fiút. - elröhögte magát – az meg azt hitte, hogy flörtölök vele.

A lányok kuncogni kezdtek, Ági meg csak nézte Kicsó kezét.

-Aztán amikor beköltöztem elhagytam a kulcsom és a folyosón aludtam és időnként eszembe jutott amit a fénymásolóban meséltél, hogy mennyire durva, smirgliszerű valójában a padlószőnyeg. - felnézett Ágira – mert tényleg az, nagyon brutális tényleg. - nevetett.

-Tudom. - Ági tekintete találkozott Csokiéval. - Tudom.

-Pár napra jöttem.

-Gondoltam.

-Ha Attilával beszélsz, mondd meg neki, hogy minden oké.

-Örülni fog.

-Az jó.

-Aha.

-Mikor beszéltél vele?

Ági csak nézte aztán sietve kortyolt a sörből.

-Csak egyszer. Hozott nekem ajándékokat, de aztán..

-Mi? Itthon van?

-... Persze. Már vagy egy hónapja.

-Picsába.

-Jah.

-Nem írt nekem.

-Te sem neki, gondolom.

Ági arca vörös lett, mint a rák.

-Haragszik.

-Dehogy haragszik.

-Mi baj? - Kicsó egészen közel hajolt. - Nézd, tudom, hogy szarul jött ki, de még mindig szar és nem akarlak titeket ezzel... érted.

-Tudod Csoki te meg én... - letette a sört és sóhajtott – mi kurvára ugyanolyan szarok vgyunk. Tudod? Te meg én. Mi. Hm. Itt vannak ők, látod? - mutatott a lányokra – Nekik fogalmuk sincs. De én láttalak és tudom hogy ha kicsit nem figyelek én is éppen olyan gerinctelen szardarab vagyok mint te. Nem véletlenül jó nekünk együtt, mert egy minőség vagyunk.

-Mi van? - Kicsó döbbenten próbált fókuszálni. - Ági, hé, minden oké. Én lehet de te nem vagy szar alak. Hallod.

-Ugyan. Te is simán ott hagyod bárhol, pedig az öcséd, én meg simán le nyomorékozom a háta mögött. Simán.

-Nyomorék? - Kicsó elnevette magát. - ET?

-Nem is te.

-Pedig. - megfogta Ági kezét. - Tudod mennyit szívatott ezzel? - könnyes volt a szeme a sörtől vagy a megkönnyebbüléstől. - Ne akarod tudni mi minden hülyeséget megcsinált velem, mire megértettem, hogy nyugodtan le nyomorékozhatom, ahogy bátran lehülyézheted. Ugyanaz.

Ági szája széle remegett. A lányok, különösen Barbara próbált valami témát feldobni, de Kicsó csak Ágit figyelte, Ági pedig a sörös korsó alján felgyűlt habot.

-Így gondolok rá. Tehetetlen, okos, vicces, nyomorékként. Erre jöttem rá. Mármint hogy semmivel sem vagyok jobb mint mások. El sem tudom képzelni ki randizna vele, pedig tudom... tudom, hogy mennyire jó fej. Mégis. Érted.

-Ez van. Tudom. Értem. Pedig én láttam randizni. Volt élettársa is, tudod, egy nagyon helyes csaj. Igazán bírtam. - elgondolkozott. - Nagyon megviselte mikor vége lett.

-És tudod Csoki, ő az egyetlen ezzel együtt akiben valóban megbízok.

-Azért mert nyomorék.

-Mi?

-Úgy értem azért mert veszélytelen.

-Veszélytelen?

-Mintha meleg lenne. Más liga illetve annyira nem veszélyes, hogy már szinte meleg kategória.

-Értem. - kihúzta a kezét Csoki ujjai közül. - Van egy csomó kategória ami veszélytelen. Nem csak a melegek és a nyomorékok. - Az alkohol hatásától lelassultak a szavai. - Tudod azért bízom benne, mert sosem hazudik. Például. - felállt, végignézett a lányokon és mosolyogni próbált. - Tudom, hogy nem hazudik. Annyira sajnálom Csoki. Annyira, hogy nem tudok a szeme elé kerülni.

Kicsó is felállt mellette. Ági tétován végignézett rajta.

-Én sem tudok, az van. Pedig... - egészen kitisztult a feje – annyiszor megbocsájtott már. De a tudat hogy újra és újra kilököm az életemből.

-Valójában nem az öcséd.

-Nem. - elmosolyodott – Azt meséltem már mikor gimiben bezárt a matekterembe?

Ági felvonta a szemöldökét.

-Tesi után. Akkoriban folyton baromságokban fogadtunk. Elvesztettem és kergetett végig a hülye kocsijával a folyosón és bemenekültem a matekterembe mert ott nem fért el a padok között rendesen.

-És?

-Ja. Meztelen voltam, ő meg rám zárta. Volt öröm reggel. - az emléktől kirobbant belőle a röhögés. Még a könnye is kicsordult. Ági nézte aztán letette a sörös korsót és ott hagyta őket. Csoki visszazöttyent és előkotorta a mobilját. Ahogy a telefon fénye kékre festette az arcát felpillantott a három kis nyuszira akik mint valami filmet úgy nézték őket Ágival.

-Lányok. Bocsánat, de fel kell hívnom a kedvenc nyomorékomat. Hosszú lesz.

-Szia!

-Hello. - Attila hangja olyan volt mint mindig. Vidám, kívülálló. - Itthon?

-Pár napja pár napra. Otthon vagy?

-Igen. Illetve nem. Anyáméknál. Pár hete pár hétre.

Csoki elnevette magát.

-Nem hoztam neked semmit. Így is hajlandó vagy találkozni?

-Ide kell tolnod az arcod hozzá.

-Hm. Oké. Mikor?

-Nem t'om. Meg kell beszélnem anyámmal. Holnap dobok sms-t.

-Oké.

-Volt valami érdekes?

-Aha. - Csoki kifújta a levegőt és egy szusszra elhadarta a szikár tényeket. - Nem volt meg a munka, úgyhogy szalag mellé kerültem és munkásszállón lakom. Szar, szarabb, legszarabb. Ha most felmondok ki kell fizetnem egy csomó mindent, úgyhogy hazajöttem anyáméktól kérni egy kis kiegészítést és majd egy évnél jövök haza. Ki van a faszom a téllel, a sötéttel és a hóval, és olyan kibaszott fáradt vagyok, hogy csajozni sem bírok, mert ha ágyra gondolok azonnal elalszom.

Csönd.

-Azt a kurva. - szakadt ki Attilából. Aztán elnevette magát. - Eddig ez a legkúlabb amit tőled hallottam. Büszke vagyok rád, Kicsó, komolyan.

-Részeg vagyok.

-Tudom. Józanon nem mondtad volna el. - újra elnevette magát.

-Kösz.

-Ágival beszélj.

-Beszéltem.

-Jó.

-Beszélj vele te is.

-Én? Miért?

-Jobb lenne.

-Mi volt?

-Semmi. Velem semmi. Veled volt valami a'szem.

-Nem süllyedek odáig, hogy elszedjem az egyetlen értelmes nődet. Ennyire nem vagyok szemétláda.

Csoki elnevette magát.

-Pedig így végre lenne valami amit megbocsájthatnék én is neked.

-Részeg vagy. Akkora szavakkal dobálózol, hogy nem fél a kagylóba. - mondta Attila és sietve elköszönt.

A hegyeken innen

Attila egyszer csak felpattant és ingadozó járásával elindult a metró felé. Ági nem kart vele menni. Valahogy nem találta a kapcsolatot egész idő alatt ET-vel. Ezzel az új, botorkáló ET-vel valahogy nem is akart. A régit szerette a nyugis kerekesszékes srácot aki mindig okosakat mond és sosem akar semmit tőle, így nem hozza kínos helyzetbe egyiküket sem. Ült még egy kicsit ölében a papírzacskóval a megüresedett bögre felett, aztán hazament. Otthon csinált egy gyönyörű sajttálat vékony csíkokra vágott zöldségekkel és leült a tv elé. Aztán kikapcsolta és elővette a papírzacskót. Felsorakoztatta Attila ajándékait maga elé a dohányzóasztalra és éppen elkezdte sajnálni magát mikor megcsörrent a telefon. Tétova halójára egy tétova szia felelt. Aradi Andi volt az, a nyáron érkezett új kolléganője, akivel egyre többet találkoztak irodán kívül is.

-Most értem haza egy katasztrofális randiról. Szükségem van értelmes mondatokra és egy bögre teára a teraszodon, hogy azt érezzem, hogy az élet szép.

Ági felvont szemöldökkel nézett a láthatatlan nyírfa mögül kukucskáló orosz szarvasra.

-Gyere át, persze, de nem vagyok ma valami jó kedvű. Nekem is volt egy furcsa találkám.

Egy óra múlva a szűk kis teraszon ültek szorosan egymás mellett. Meztelen talpukat a korlátnak támasztották. A nap lassan csúszott a térdeik alkotta hegyek mögé miközben Andiból dőlt a panasz.

-Rózsaszín ing, érted. Aztán ez az önfényező nyomulás, hogy így hogy együtt lógunk sokkal könnyebben lesz belőlem a cégnél valaki.

-Ne már. - Ági fintorgott.

-Majd a kedvenc részem, hogy idefele segített egy nőnek a babakocsit betenni a csomagtartóba.

-Ja a lásd milyen segítőkész vagyok?

-Jaj de nem akarom ezeket a nagyképű barmokat.

Mindketten kortyoltak.

-Milyen jó a Nap. - intett Andi a napkorong felé.

-Szép.

-És te kivel találkoztál? Csak nem Kicsó Balázs tért haza?

-Dehogy. - letette a bögrét az ablakpárkányra. - A Kicsó barátja, Attila.

-Az is egy ilyen díszpéldány? Hú akartam mondani, hogy a Dettinek a 568-ban kint van a desktopján egy fotó erről a Kicsóról.

-Honnan lenne neki?

-Mondta. Na jó, megkérdeztem ki az.

-Szuper.

-Szóval milyen ez az Attila?

-Ny... mozgássérült. Kerekesszékes.

-Jah. És mit akart? Kicsó nyomdokaiba lépni?

-Nem. Hét hónapig utazgatott és hozott nekem pár apróságot. - lopva a feje mellett az ablakpárkányon pihenő bögrére pillantott. Szerencsére a jeges kávé nem hívta elő a feliratot.

-Milyen kedves. Miből futja egy kerekesszékesnek ilyen utazgatásra?

-Előtte évekig ki se dugta az orrát otthonról.

-Lehet hogy ezt kéne.

-Azt biztos nem amit ő csinált.

-Mit hozott?

Ági megmutatta a pólókat és a kendőt.

-Kedves tőle. Biztos szerelmes beléd.

-Bííztóós. - Ági fintorgott és magához vette a japán bögrét. Két tenyere közé fogta, hogy szinte semmi nem látszódott belőle. - Nyilván az egyetlen mozgássérült ismerősöm csakis szerelmes lehet belém.

-Nem akartalak megbántani.

-Bántó ez?

-Én nem örülnék.

-Volt egy pillanat amikor azt hittem hogy szerelmet vall. - kiitta a kávét. - Teljesen bepánikoltam, de valami sokkal szívszorítóbb lett a vége.

-Na, mesélj.

-Ja, ez nem most volt. Majdnem egy éve. - lazán legyintett, pedig akkor kezdődött az a filmszerű része az életének, mikor Csoki nála lakott és hetente hurcolászták Attilát valami eseményre és sokat nevettek és Attilán látszott hogy nagyon szeretne úgy maradni, ahogy Ági is, csak Csoki nem látott ebből semmit és egy nap lelépett Stockholmba. -Most nem volt semmi. Megváltozott tudod. Olyan idegen lett.

-Sajnálod.

-Persze.

-Merre járt.

-Még nem ért haza.

-Mi?

-Mindegy.

Megértette. Ott abban a gyorsan besötétedő pillanatban mikor a Nap éppen lebukott a házak és a térdeik mögé, akkor megértette. Hazaérni.

-Hazaérni is tudni kell. Azt hiszem még én sem értem haza. Én a szüleimtől jöttem el, mert már nem voltam otthon, és persze itt lakom ebben a helyes kis lakásban ami valaki másé, de nem is ez a baj – hadarta szinte levegővétel nélkül – hanem hogy az otthon levés érzését keressük. Vagy ha úgy jobb, a helyemen levést.

-Hű.

-Nem értem még én sem haza.

-Ez nagyon filozofikus volt. Osho azt mondja hogy magadban teremts otthont. Belül.

Ági mosolygott.

-Belül. minél jobban megteremtem belül annál nehezebben találok fiút aki illik bele.

-Szingli dilemma.

-Utálom ezt a szót.

-Én az érzést.

Hosszan ültek.

-Miért hozta ezeket neked ha nem akar semmit.

-Jaj hagyd már abba. Nem akar semmit. Barát.

-Nem hiszek a férfi-nő barátságban. - mondta Andi és feltápászkodott aztán bement a cucciért.

-Azt hiszem én sem. - motyogta Ági és sóhajtva utána ment.

Papírzacskó

Ági haja megnőtt, és a szemei körül az a szomorkás hangulat is megkeményedett kissé. Csinos volt és határozott ahogy ET asztalához lépett. Szeptember eleje volt. Kicsit szeles kellemes meleg nap. A kávézó asztalának fehér terítője egészen elvakította őket.

-Jól nézel ki. - Attila udvariasan megemelkedett ültében és vigyorgástól csíkká szűkültek a szemei.

-Kösz. Te is. Micsoda színed lett. Azt hittem nagyvárosokban lebzseltél.

-Volt az is. - itallapot nyújtott Áginak. - Én már rendeltem. Válassz valamit aztán adok valamit én is.

Ági mosolygott. Volt valami ET-ben ami megváltozott, de még nem körvonalazódott pontosan, hogy mi az. Készült a változásra, mert utálta amikor szeretett dolgok megváltoznak. Mikor a két fiú szétrebben a világ végei felé ő behúzódott a vackába és elsiratta a bájos filmbéli idillt amiben pár hónapig élt. Eltelt hét hónap, ami elég hosszú lábadozni szakítás után de kevés elfelejteni a kedvenc ízeket, és most itt ül a Castro előtt Attilával és rettegve várja a változást.

-Melange lesz.

-Jó. - biccentett és a széke mellől papírzacskót emelt Ági felé.

-Hol a kocsid? - meglepett szemek.

-Anyámnál. Próbálom a határaimat. - mosolygott és várt.

A csomagban pár szuvenír pihent. Ági elsőként egy tenger színekben pompázó kézzel festett kék-türkiz-zöld selyemkendőz húzott elő.

-Gyönyörű!

-Tudom, hogy nem hordasz ilyesmit de remélem hogy ezt te is olyan szépnek találod, hogy mégis valahogy beépíted a ruhatáradba.

-Mindenképpen. - picit belepirult és nyúlt volna a papírzacskóba a következő tárgyért.

-Várj! Van hozzá történet.

Ági hátradőlt. A papírzacskó felett nézett Attilára. kíváncsi is volt meg nem is. A változás ott keringett körülöttük, Ági szerette volna még elodázni a felismerés pillanatát.

-Rómába indultam. Tudod, a film miatt. De Róma nem nekem való. A srác akinél aludtam kérdezte egy este hogy hova mennék leginkább. - elnevette magát a bajusza alatt, mint aki valami ciccet készül mondani. - Tudod dög meleg volt, a szekerem valahogy akadt, a lakás a negyediken volt lift nélkül, és a szoba olyan kicsi volt, hogy az ágy és a fal között nem fért el a kerekesszék. Még a kis sport sem amivel mentem. - sóhajtott és kortyolt a limonádéból. - Mondtam neki New York vagy Tokió. Mire ő, hogy elég drága helyek.

A tekintetük találkozott.

-Oké, nem untatlak...

-Dehogy untatsz!

-... Elutaztam a tengerhez, úgy értem a déli csücsökre. Olajfák, narancs, szőlő és rengeteg szemét mindenütt. Az autóutak jók, úgyhogy hajtottam magam kicsit a dombok között. Csendben a szomjhalál szélén egyensúlyozva. És akkor egyszer feltűnt valami kúria, vagy nyaraló, vagy nem is tudom. Kőkerítéssel körbevett régi vágású átriumos villa. Bementem. A kertész intett hogy haladjak a házba be, valami cseléd asszony hozott vizet. Nem szóltak. É meg kicsit makogtam olaszul, de csak terelnek beljebb. Az átriumban meg ott ül egy idős hölgy és fest. Köszönök vigyorgok mint rendes turista. Szürcsölgetem a kezembe nyomott vizet. - Nézett Ágira és már nem mosolygott. Csendben ültek.

-El kéne utaznom.

-Igen. Nekem meg haza kéne érnem végre.

Ági a kávéval matatott.

-A hölgy festette. Folyton a tengert festi, üvegre, vászonra, selyemre. Próbálkozik. Én meg elhoztam ezt a próbálkozást neked. - Egy pillanatra megérintette a sálat. Eszébe jutott az idős művész ráncos arca. A keze magabiztos siklása a selymen. A színek ahogy áradtak és változtak a műveletek nyomán. Emlékezett a nő szavaira de nem tudta hogyan adja át az üzenetet Áginak. Pedig emiatt hozta el a sálat. A hölgy a lugasban ült, mikor eladta neki a sálat majdnem egy hét múlva. A kezében

ott nyugodott a sál miközben azt mondta azon a dallamos brit angolján, hogy nem lehet megörökíteni a pillanatokat csak újra lehet játszani őket mint egy filmrészletet. Sajnos minden újrajátszásnál kopik kicsit. Az én első tenger élményemből ez maradt.

-Tengert akart festeni...

-Nagyon szép. - Ági zavartan matatott a zacskóban majd előhúzott egy egyenes falú vízszintes csíkos bögrét. Kérdőn nézett ET-re.

-Legyen ez az utolsó.

-Oké. - újabb kotorászás és előhúzott egy csomagot amiben három összetekert póló simult szorosan egymáshoz.

-Ez Moszkvából van.

Ági szemöldöke felugrott a homlokára.

-Nem is készültél oda.

-Nem. - mosoly – négy napot voltam ott, egy lánynál aki elvitt egy barátjához aki ilyeneket csinál. - Intett Áginak, hogy bontsa ki. Ahogy Ági bontogatta ő úgy beszélt tovább szenvtelenül mint egy narrátor.

-Próbáltak valami egyedit összehozni, valami oroszos retrót de mégis modernt. Végül kialakult egy formavilág és a sajátos üzenetek. - mosolygott de a mosoly az emlékezés és a nem megosztható gondolatok feletti szomorúság mosolya volt. A pólón nyulak és szarvasok bujkáltak láthatatlan nyírfák között. A nyír jellegzetes formájú foltjai segítettek a néző szemének megállapítani hol vannak a fatörzsek. Fehér, szürke és kék minta volt.

-When the briches watching you. /Amikor a nyírfák figyelnek/- Olvasta fel Ági a szöveget. - Ennek van valami burkolt jelentése?

-Nem tudom. Nekem azt jelenti, hogy valaki mindig figyel.

-Paranoid lettél?

-Oroszok. - Ott érezte az orrában a szitanyomó műhely festékszagát. Paula ruhájának zizegését. Lábon volt, fáradt volt, de nem akarta megbántani őket. Paula hatalmas ágyában töltött két napot, zömében a lánnyal. Úgy érezte magát mint egy filmhős. A fiú, akinek a nevére sem emlékszik a festékes kezeivel és a kócos hajával igéző volt a sok öreg zsíros gép között. Akart hozni valamit tőle, de magának valahogy nem mert. Ágira pillantott és intett a zacskó felé újra. - Jöhet a bögre.

Ági kivette és felmutatta a csíkos bögrét. Fehér alapon fekete és kék csíkok váltották egymás, szigetelőszalag vastagon.

-Tedd le az asztalra. - mondta Attila és beleöntötte Ági kávéját. A bögre oldalán a fekete sáv a meleg hatására eltűnt és kirajzolódott egy kézírást imitáló szöveg. Ági csak nézte. Attila beszélt.

-Elfogyott a pénzem pillanatok alatt. Japán tényleg elképesztő. Tényleg nincsenek rá szavak. Valójában semmire nem találom a szavakat. Vannak érzéseim és azt hiszem bátrabb lettem, de még mindig elfelejtem a lényeget.

-Olyan szomorú, hogy egy sosem vagy egyedül feliratú bögrét hoztál nekem.

-Magamnak egy a csodák a komfortzónámon kívül vannak feliratút vettem.

-Ohh. - Ági beleivott a kávéba. Attila a bögrét nézte.

-Az igazán gáz hogy ezt egy úgynevezett Alonely shopban vettem, ami kimondottan egyedülálló nők önvidítására van.

-Volt a történetben lány?

-Majdnem.

-Azt hittem hogy évekig nem jössz haza.

-Én is.

-Jaj nem úgy gondoltam. - Ági elpirult. - Örülök, hogy itt vagy, csak tudod hosszan próbáltam kiheverni hogy itt hagytatok.

-Sajnálom. - ET nem érzett semmit. - Csoki jól van?

-Gondolom. Nekem nem írt.

-Nahát. Remélem jól van.

-Ha összejön megint pénzed újra elmész?

-Ahhoz hogy újra elmenjek érdemes lenne megérkeznem előbb.

Ági kérdőn nézett.

-Valahol elvesztem útközben. A lakásom ki van adva, úgyhogy anyámnál lakom. Dolgozom persze, mindig van mit, de valahogy nem érkeztem meg. Nem érzem magam otthon. Nem találom a rutinokat vagy bármit.

-Lehet hogy nem látszik, de tényleg örülök, hogy itthon vagy.

Attila mosolygott. Az a japán bolt jutott eszébe az ölelő párnákkal és lakászörejes cd-kkel. Az önsegélyező feliratokkal és a sok vihorászó nővel odabent. Aki után bement végül is fiú volt. De ez akkor már nem az első benézése volt. Tényleg megváltozott.

-Köszönöm. - suttogta ET.

-Én is az ajándékokat.

-Szívesen.