Gyerünk, kelj fel- mondogatom magamnak már vagy egy órája. Bár az idő kb megállt valahol dél körül. A csálén lógó faliórám szerint elmúlt négy, de a sötétítő résein még mindig úgy tódul be a forróság mint valami robbanás után a füst tenné. Megül a szobában és nem moccan. Szinte látom ahogy felkavarodik a lélegzetemtől.
A földön feküdni még mindig a legjobb. Tegnap meg ma délelőtt óránként letusoltam, de már úszóhártyák nőttek az ujjaim közé. Most csak meztelenül heverek a laticelemen. Belátok az ágy alá. Nahát. Talán egy zokni, meg valami könyv is porosodik a mélyben. Hm.Tik-tak. az órám szerint fél öt van. Az agyam valami készenléti üresjáratban küldi a parancsmegtagadásokat. Hülye Csoki megint eljátszott a szokásosat. Összekavarodott valami nőcskével. Ha jól értettem CIB bankos, persze nadrágkosztüm és férfias keménység szavakban, a kis teste vékony lábakon áll maszkulinon, szűk mellkas és párnázott melltartó. Szép arca van, és akár szórakoztató is lenne, ha mondjuk délután kiderülne róla, hogy nyaranta mélytengeri búvárkodik vagy oda van a zebrapintyekért és kívülről fújja az összes alfaj jellegzetességét, vagy büfé mondjuk az antik irodalomban és véletlenszerűen vág találó hexametereket a lelkes érdeklődőkhöz. Persze nem derült ki eddig semmi, csak rólam újra, hogy milyen fergeteges sznob vagyok. Csoki persze heti négyszer ott alszik Csengénél. Érted, Csenge. Ehh, mindegy. Nyújtózom egy hosszabbat hogy kihalásszam a könyvet az ágy alól. Ouspensky. Szuper. El is felejtettem, hogy vettem egy ilyet.
Fuldoklom a melegtől.
Hülye Csoki meg a nője most valami strandon fitogtatják a testüket egymásnak. Én meg pont olyan nyomorék vagyok nélküle mint eddig. Vannak dolgok amik sosem változnak. Ouspensky szerint persze ez az egész csak tudatállapot kérdése. Például mi? Hogy van e lábam nem tudatállapot kérdése, de ha úgy nézem igaza van. Valahol a szekrényben van lában. Frankó műanyag lábam van. lehetnék Ken és kereshetném Barbit minden menő helyen. Van egy csomó leszólító szövegem is. Például ilyenek, hogy szia azon gondolkozom, hogy vajon meló után mit csinálsz, és hogy mutatsz civilben és vajon a gyümölcsös fagyit szereted vagy az édeseket? Szerinted megtudhatok ezekről valamit? Persze ezt is egy csaj mondta pár napja a Wasabiban, azzal, hogy ha faszi lenne ez milyen jó szöveg lenne. Ehh.
Csorog a hasamról a víz.
Utoljára a Ligeti Ági buliján beszélgettem ismerkedési céllal. Persze semmi nem lett. Az Ágit vitte Csoki, a hugicának meg az sem tűnt fel, hogy egy órát beszéltem hozzá. Mindegy. Nézd a farkam meg már attól áll, ha egy lány eszembe jut aki közelebb ült egy kicsit mint egy méter. Szánalmas. Pedig nem is annyira a szex ami kéne. arra itt a kezem ha nagy a szükség. Sokkal inkább az a bizsergés, az az izgalom, a készülés, a várakozás, a semmiségért telefonálások, a meleg kis kezek rajtam, persze. Azok a rafinált női illatok a hajukban, amitől újra és újra bele akarom fúrni az arcom. Meg azok a hajlatok amit meg kell érinteni, finoman, hogy tényleg olyan bársonyosak e mint amilyennek látszanak. Az hogy végül egymásba lehet bújni, az csak a hab a tortán.
Senki nem fog becsöngetni. a népszámláló biztos is férfi volt, jellemzően. Az összes megbízóm, akivel találkoztam ötvenes nő. Persze van egy pár olyan akivel sosem találkoztam és a megbízás jellegénél fogva nem is fogok soha. Bár azok harmincasok.
Legyen. Felveszem a lábam és nem mondom meg. Olyan régi ígéretem volt ez magamnak, hogy székben fogok csajozni. Nem kéne hogy számítson. Mindig úgy gondoltam, hogy utóbb szólni, hogy ja és nem mondtam, de látod, nincs lábam, egy sem. Höhö.
Ehh. Feltápászkodom és visszazöttyenek a kocsiba. a szekrényben alul van a műanyagládában, gondosan elcsomagolva a lábam. Jó kis darab. Tavaly kaptam a szüleimtől, finom utalásféleképpen, hogy klasszikust idézzek.
Felpróbálom. Persze szokatlan. Mi más lenne? Mindegy. Teszek egy tétova kört a lakásban. Fura ilyen magasan. Fel fogja törni a lábam. Akkor megtanultam rendesen menni benne. Beletelt pár hónapba, de végül még futni is tudtam. Most azért még az egyenes vonalú egyenletes sem megy könnyen. Nem baj. a romkocsmák kerületében lakom. Hason csúszva is hazajövök, ha úgy adódik. Ha meg nem, majd hívok taxit. Nézőpont kérdése. Ouspensky szerint, aki Gourdieff nézeteit közli tudatállapot kérdése minden. akkorára nőtt az agyam például, hogy már alig látok tőle. Kénytelen vagyok elröhögni magam. Ez a katarzis mindig, amikor elröhögöm magam. Kúrva nagy játszótér a világ, és jah, néha leesek a hintáról.
Na akkor válogatok fellépőruhát. Nem lehet egyszerűen a legfelső pólót felvenni. Mégis csak csajozni megyek. De nem is lehet a legmenőbb szerkóban, mert ezzel a protézisrutinnal két három eséssel muszáj számolnom.
Tudatállapot kérdése.
Legyen akkor ing, nyitott zsabóval, egyszer visszahajtva, legyen a mellény amit anyám vett a diplomaosztómra, hogy háromrészes legyen a zakóm, de nem találta el az árnyalatot. Mindegy, szép, akármennyire haragudtam érte. Egykori barátnőim szerint nagyon jól mutatok benne. Odadobom az ágyra az inggel együtt. Betotyogok a fürdőbe. Fogmosás, fejmosás.
Tudatállapot.
Csoki hajnyírója ott lóg, most már a kezemben. A tükörképemnek laza loncsos haja van. Olyan vagyok fejre mint valami megkímélt Krisztus.
Tudatállapot.
Beállítom valami közepesen hosszúra, ami ugye ilyen eszközöknél korántsem jelent hosszút. aztán megvonom a vállam és bekapcsolom. Nem múlhat ezen. Letolom az egészet. Kb húsz mozdulat. A csap tele hajjal és meg röhögök. Aztán nagy bátran még rövidebbre állítom és lám, félóra múlva szépen fel van nyírva hátul a hajam. Elöl sem lóg a szemembe, de lehet vele macsózni, hogy tarajosgőtének vagy hátrafésülve Goethenek akarok e öltözni.Tudatállapotom nem túl gourdieffi, de ez most már mindegy. Zuhany és felöltözés. Farmert húzok, bár mindnek levágtam a szárát, egy biztos ami biztos alapon megmenekült. Remélem még nem híztam ki.
Nem. Huh.
Ácsorgok a tükör előtt és nem hiszek a szememnek. Nagyon jól nézek ki, bár cseppet sem vagyok átlagos forma, se mozgásom, se megjelenésem egyéb tekintetében sem, de nem lógok ki annyira hogy érdemes legyen velem fotózkodni. Hat óra van. Mire elbotorkálok a világ negyedik legjobb bárjáig hét is lesz. Mindegy. Ráérek.
A földön feküdni még mindig a legjobb. Tegnap meg ma délelőtt óránként letusoltam, de már úszóhártyák nőttek az ujjaim közé. Most csak meztelenül heverek a laticelemen. Belátok az ágy alá. Nahát. Talán egy zokni, meg valami könyv is porosodik a mélyben. Hm.Tik-tak. az órám szerint fél öt van. Az agyam valami készenléti üresjáratban küldi a parancsmegtagadásokat. Hülye Csoki megint eljátszott a szokásosat. Összekavarodott valami nőcskével. Ha jól értettem CIB bankos, persze nadrágkosztüm és férfias keménység szavakban, a kis teste vékony lábakon áll maszkulinon, szűk mellkas és párnázott melltartó. Szép arca van, és akár szórakoztató is lenne, ha mondjuk délután kiderülne róla, hogy nyaranta mélytengeri búvárkodik vagy oda van a zebrapintyekért és kívülről fújja az összes alfaj jellegzetességét, vagy büfé mondjuk az antik irodalomban és véletlenszerűen vág találó hexametereket a lelkes érdeklődőkhöz. Persze nem derült ki eddig semmi, csak rólam újra, hogy milyen fergeteges sznob vagyok. Csoki persze heti négyszer ott alszik Csengénél. Érted, Csenge. Ehh, mindegy. Nyújtózom egy hosszabbat hogy kihalásszam a könyvet az ágy alól. Ouspensky. Szuper. El is felejtettem, hogy vettem egy ilyet.
Fuldoklom a melegtől.
Hülye Csoki meg a nője most valami strandon fitogtatják a testüket egymásnak. Én meg pont olyan nyomorék vagyok nélküle mint eddig. Vannak dolgok amik sosem változnak. Ouspensky szerint persze ez az egész csak tudatállapot kérdése. Például mi? Hogy van e lábam nem tudatállapot kérdése, de ha úgy nézem igaza van. Valahol a szekrényben van lában. Frankó műanyag lábam van. lehetnék Ken és kereshetném Barbit minden menő helyen. Van egy csomó leszólító szövegem is. Például ilyenek, hogy szia azon gondolkozom, hogy vajon meló után mit csinálsz, és hogy mutatsz civilben és vajon a gyümölcsös fagyit szereted vagy az édeseket? Szerinted megtudhatok ezekről valamit? Persze ezt is egy csaj mondta pár napja a Wasabiban, azzal, hogy ha faszi lenne ez milyen jó szöveg lenne. Ehh.
Csorog a hasamról a víz.
Utoljára a Ligeti Ági buliján beszélgettem ismerkedési céllal. Persze semmi nem lett. Az Ágit vitte Csoki, a hugicának meg az sem tűnt fel, hogy egy órát beszéltem hozzá. Mindegy. Nézd a farkam meg már attól áll, ha egy lány eszembe jut aki közelebb ült egy kicsit mint egy méter. Szánalmas. Pedig nem is annyira a szex ami kéne. arra itt a kezem ha nagy a szükség. Sokkal inkább az a bizsergés, az az izgalom, a készülés, a várakozás, a semmiségért telefonálások, a meleg kis kezek rajtam, persze. Azok a rafinált női illatok a hajukban, amitől újra és újra bele akarom fúrni az arcom. Meg azok a hajlatok amit meg kell érinteni, finoman, hogy tényleg olyan bársonyosak e mint amilyennek látszanak. Az hogy végül egymásba lehet bújni, az csak a hab a tortán.
Senki nem fog becsöngetni. a népszámláló biztos is férfi volt, jellemzően. Az összes megbízóm, akivel találkoztam ötvenes nő. Persze van egy pár olyan akivel sosem találkoztam és a megbízás jellegénél fogva nem is fogok soha. Bár azok harmincasok.
Legyen. Felveszem a lábam és nem mondom meg. Olyan régi ígéretem volt ez magamnak, hogy székben fogok csajozni. Nem kéne hogy számítson. Mindig úgy gondoltam, hogy utóbb szólni, hogy ja és nem mondtam, de látod, nincs lábam, egy sem. Höhö.
Ehh. Feltápászkodom és visszazöttyenek a kocsiba. a szekrényben alul van a műanyagládában, gondosan elcsomagolva a lábam. Jó kis darab. Tavaly kaptam a szüleimtől, finom utalásféleképpen, hogy klasszikust idézzek.
Felpróbálom. Persze szokatlan. Mi más lenne? Mindegy. Teszek egy tétova kört a lakásban. Fura ilyen magasan. Fel fogja törni a lábam. Akkor megtanultam rendesen menni benne. Beletelt pár hónapba, de végül még futni is tudtam. Most azért még az egyenes vonalú egyenletes sem megy könnyen. Nem baj. a romkocsmák kerületében lakom. Hason csúszva is hazajövök, ha úgy adódik. Ha meg nem, majd hívok taxit. Nézőpont kérdése. Ouspensky szerint, aki Gourdieff nézeteit közli tudatállapot kérdése minden. akkorára nőtt az agyam például, hogy már alig látok tőle. Kénytelen vagyok elröhögni magam. Ez a katarzis mindig, amikor elröhögöm magam. Kúrva nagy játszótér a világ, és jah, néha leesek a hintáról.
Na akkor válogatok fellépőruhát. Nem lehet egyszerűen a legfelső pólót felvenni. Mégis csak csajozni megyek. De nem is lehet a legmenőbb szerkóban, mert ezzel a protézisrutinnal két három eséssel muszáj számolnom.
Tudatállapot kérdése.
Legyen akkor ing, nyitott zsabóval, egyszer visszahajtva, legyen a mellény amit anyám vett a diplomaosztómra, hogy háromrészes legyen a zakóm, de nem találta el az árnyalatot. Mindegy, szép, akármennyire haragudtam érte. Egykori barátnőim szerint nagyon jól mutatok benne. Odadobom az ágyra az inggel együtt. Betotyogok a fürdőbe. Fogmosás, fejmosás.
Tudatállapot.
Csoki hajnyírója ott lóg, most már a kezemben. A tükörképemnek laza loncsos haja van. Olyan vagyok fejre mint valami megkímélt Krisztus.
Tudatállapot.
Beállítom valami közepesen hosszúra, ami ugye ilyen eszközöknél korántsem jelent hosszút. aztán megvonom a vállam és bekapcsolom. Nem múlhat ezen. Letolom az egészet. Kb húsz mozdulat. A csap tele hajjal és meg röhögök. Aztán nagy bátran még rövidebbre állítom és lám, félóra múlva szépen fel van nyírva hátul a hajam. Elöl sem lóg a szemembe, de lehet vele macsózni, hogy tarajosgőtének vagy hátrafésülve Goethenek akarok e öltözni.Tudatállapotom nem túl gourdieffi, de ez most már mindegy. Zuhany és felöltözés. Farmert húzok, bár mindnek levágtam a szárát, egy biztos ami biztos alapon megmenekült. Remélem még nem híztam ki.
Nem. Huh.
Ácsorgok a tükör előtt és nem hiszek a szememnek. Nagyon jól nézek ki, bár cseppet sem vagyok átlagos forma, se mozgásom, se megjelenésem egyéb tekintetében sem, de nem lógok ki annyira hogy érdemes legyen velem fotózkodni. Hat óra van. Mire elbotorkálok a világ negyedik legjobb bárjáig hét is lesz. Mindegy. Ráérek.
