Ludovicoval hármasban

Az új iroda nem volt olyan menő helyen mint a régi. Azonnali volt az utalás a romló gazdaságra, a spórolásra és bennük testet öltő hajókról leugráló patkányokra. húszan maradtak a majd' ötvenből. Ági így aztán kénytelen volt szerencsésnek és jó munkaerőnek tekinteni magát és hogy szó ne érje dolgozni is rendesen. Az új iroda a Damjanichban volt a Kaiser's tetején. A magas belmagasságot ügyes kis húzással szűk galériákra metszette a belsőépítész. A magas ablakok mögött a szürkésbarna belvárosi homlokzatok mosódtak össze egy lappá.

Tavasz serkent még a bőre alól is négy pattanás formájában. Andival és Petrával a költözés utáni második héten megállapították, hogy könnyű nyugágyakat szeretnének, napernyőt és zuhanykabint a ablak előtt kiterülő lapos tetőre. Aztán egy reggel tényleg tavasz lett és ő csak ült a monitora mögött és megbabonázva bámulta hogy rajzol kék ereket a még rügytelen gesztenyefa a lapos tető sárga kavicsrétegére. A telefonok csengtek, a munka elég hangos alapzaja vattaszerűen ölelte körül.

Andi hangos bosszankodása riasztotta fel a bambulásból.

-Menjünk este valami homályos alkoholt is kínáló helyre. Ki kell ölnöm ennek a faroknak még az emlékét is a napomból. - puffogott.

-Nekem fel kéne végre idéznem egyet... azt hiszem. - a két háttal fordított monitor mellett összenéztek és elnevették magukat. Jellemzően a nagypofájú Andi pirult bele. Ági tisztában volt minden nyomorával. Visszafordult a kavicsréteghez. Az árnyékok elmozdultak.

-Rohan az idő. - mondta lemondóan és mellékesen megnyitotta a böngészőt, ami automatikusan a Colheo idézetgenerátort nyitotta meg.

-Hogy te milyen öregasszonyos melankóliával vagy ma is. Született szinglik, office edition? Hogy volt ez az egyre lejjebb adás elve? Tekintsünk végig, drága asztaltársnőm, kik vannak nálunk is rosszabb helyzetben.

-dr. Maklár-tól van, Az eligénytelenedés elve.- Ági sóhajtva csukta be a böngészőablakot, hogy újra az excell tábla hálója borítsa be a monitort. - Szerintem mára elég ennyi bölcselet.

-Akkor este Kőleves?

-Jó. - hagyta rá Ági és kattintgatni kezdett a táblázat parcelláiban véletlenszerűen.

Délután négykor csörrent meg a telefonja. Attilától jött üzenet. Egy URL és egy mondat. „Csak állj az ablak elé és hallgasd meg.” Elkérte Andi fülhallgatóját és kiment a lapos tetőre. A fa már nem rajzolt árnyékot de az ég szép volt, a napsütés pedig narancssárga. A zongorafutamok emelkedőek voltak, burjánzóak, optimisták és andalítóak. Hagyta hogy elragadja és bár sírni is tudott volna inkább mosolygott.

-Ez olyan. - gondolta – Drága ET.

Míg szólt a darab ő begépelte a választ, végig sem gondolva ennek számos értelmezhetőségét. „Te vagy az akinek a film végéig drukkolnék.” Aztán meghallgatta újra a zongoradarabot. Aztán az irodavezető beparancsolta a tetőről. Aztán jött is a válasz.

„Gyere velem futni.” Ági hangosan felnevetett. „Bolond vagy.” - írta vissza.

„Gondoltam nagyvonalúan hagylak előreszaladni, de ha félsz a kihívásoktól...”

Ági nézte a telefont, aztán Viktóriát, az irodavezetőt, aztán újra a telefont. Végül határozott, szinte már vége is a munkaidőnek, és szinte nem dolgozott semmit. végül is ezen a percen már nem múlik semmi. Lejjebb süppedt a székbe, hogy a monitor takarásába kerülhessen és felhívta ET-t.

-Szia!

-Szia.

-Utálok futni.

-Ja, én is. Sosem ment.

-Nehogy kimond. - nevette el magát Andi, de Attila már kimondta közben.

-Talán a lábam hiánya miatt.

-Köszi a zenét.

-Szívesen. Van még, ha eluntad, szólj.

-Hogy vagy?

-Jól, köszi. Elköltöztem. Most van fám is.

-Állat. Hova?

-Budai lettem, lapos budai, nyilván, de budai. Van kert, van fa is az ablakom előtt, szép. Szomszéd néni menedzseli a növényeket az ablakaim alatt. Még nem tudom szeretik e. Nálad?

-Céges költözés volt. Koszos a belváros és fáj a tavasz. Valami csapatos alkoholfogyasztás lesz este. Valójában semmi érdekes.

-Gyere át. Alkohol kerül itt is. Hozhatod azt is akivel mennél.

Ági hallgatott. A kezei hidegek lettek. A torkában gombóc nőtt.

-Oké. - mosolygott ET hangja a vonal másik végéről - Akkor csak a másikat küldd át. - Attila megcsóválta a fejét az ölébe ejtette a telefont. Akkora volt a csend hogy hallotta volna ha Ági megszólal. Aztán egy gyors fintor után újra a füléhez emelte. - Akkor minden jót. - mondta és kinyomta.

Dobozokban állt még a cucca, de elküldte a szüleit. Nem viselte el ahogy oltalmazzák, ahogy mindent megpróbálnak helyette megcsinálni. Itt nem volt fonott régi fotel, nem voltak ott felejtett antik holmik. Egy türkiz és négy hófehér fala volt az egyetlen hatalmas szobának. Egy kis amerikai konyha és szemben vele a széle teljes egészében kinyitható háromszárnyú üvegezett sokkazettás ajtó, ami elől aznap került el a derékig érő hőszigetelő rost tábla. Meglátogatta a mély kádat a fürdőben. Aztán öt körül újra visszatért a világos padlójú szobába a sok banános doboz közé. Az asztalát és az ágyát engedte összerakni, de mást nem.

Nyolc körül csörgött a telefonja.

Ági.

-Szia!

-Szia.

- Utálok futni. - ismételte Ági a délutáni párbeszédüket.

-Ja, én is. Sosem ment. - válaszolta Attila, de nem tette hozzá a harmadik mondatot.

-Vinnék neked alkoholt.

-Ne hozz. Van itt. - nem neheztelt. Távol volt újra. Egész este pakolás közben úgy tett mintha másik városba vagy egy másik országba költözött volna. Jó volt nem a saját életét élni.

-Azért jöhetek?

-Jönnél? - lehunyta a szemét. Nem akart kemény lenni, de nem tehetett mást. Védekezett. Ismét. Ugyanaz ellen, ugyanúgy.

-Szeretnék.

-Nahát. - közönyösen, érdektelenül. Aztán sóhaj és még egy. Kinézett a kopasz fa ágai közül világító lila égre. - Gyere.

-Szeretnék... - Ági mély levegőt vett. - … nem tudom...

Pedig annyira szépen összerakta végre. Amikor délután Attila kinyomta a telefont, ő megvilágosodott. Már nem csak az érzés volt meg, hanem a gondolatok is. Meg tudta fogalmazni miért érzi úgy hogy leköpte, megverte és kútba dobta Attilát. De hallva a távolságot a hangjában képtelen volt kimondani.

-Szeretnék ott lenni.

-Nálam?

-Veled.

Csend.

Attila letette a telefont a térdére és úgy nézte a kijelzőt, mintha megláthatná Ágit ott. Aztán felkapta és mély levegőt vett.

-Azt ugye tudod, hogy nem megyünk ma már futni.

-Utálok.

-Az jó, mert én is.

http://youtu.be/dCBKFilg5jQ