Turisták bárhol

A régi szobájában ült, a sok virág és nagy levelű zöld között, a hirtelen összerakott ikeás ágyában. Ott hevert naphosszat. Szó szerint a hasára sütött a nap. Nagyon nehezen szabadult a gondolattól, hogy újra gyerek lett. A szülei boldogok voltak, hogy újra velük lakik, még ha csak pár hétig is. Az anyja dudorászva főzött, az apja tévézni akart egész álló nap. Attila pedig igyekezett kedves és jó fiúk lenni, miközben jelezte a fordítóirodának, hogy nyugodtan eláraszthatják munkával.

Csoki nem jelentkezett, Ágit ő nem kereste. A régi lakására vágyott amiben már egy negyvenes nő lakik mint bérlő. Nem akarta kitenni. Rendesen fizetett és valószínűleg rendben is tartja a lakást. Naponta megvívott magával erről a kérdésről. Aztán kapott egy üzenetet egy sráctól, aki a kiadóban nyomdai előkészítő, és ettől újra megrohanták az utazás ízei.

From: robertmayor@gmail.com

To: ET_dolgozik@gmail.com

Szia Attila!

Teljesen magán témában kereslek. A barátnőmmel elutaznánk Japánba, de nem a klasszikus Japánra vagyunk kíváncsiak, hanem az élő, aktuálisra. Réka mesélte, hogy voltál a nyáron ott és hozzád irányított aktuális költségekről, gyakorlatias tanácsokról érdeklődni. Tudnánk valamikor találkozni? Ezer kérdésünk lenne.

Köszi

Rob+Orsi

-Anya!

-Igen, kicsim. - az anyja hangja messziről szólt. Valószínűleg a kamrában keresgélt.

-Holnap főzzünk indiait!

-Én nem tudok olyat, drágám, de ha megnézed az interneten.

-Jó. - dörmögött maga elé és elkezdte keresni a megfelelő éttermet. - Anya!

-Igen, kicsim. - hallatszott immár közelebbről.

-Még nem álltál neki a mainak, ugye?

-Lassan, drágám. Már kilenc is elmúlt.

-Rendelek.

-Nem kell olyan drágán, kicsim. - nézett be az anyja rosszallóan a szobaajtón.

-Kell. - vakkantotta Attila fel sem nézve. - Vidd ki apának és válasszatok valamit. Kb minden csípős és vagy sárga vagy piros. - nyújtotta a gépé az anyjának aki kelletlenül kivitte.

-Indiába is el kéne menni, meg Balira is, igen. - gondolta és lehunyta a szemét, hogy az agya elrugaszkodhasson. Persze a pénze elfogyott, de amíg a lakása ki van adva és ő otthon lakik valami plusz termelődik, ami esetleg jövőre utazássá változhat. Rob levelén is kattogott egy sort, hiszen mit mondhatna nekik? Nézzenek olcsóbb diákszállókat, és barátkozzanak össze helyiekkel. Hogy mindenek előtt vastagon sok órában nézzenek utána a neten hogy mi minden van, és mi mennyibe kerül. Ő is rengeteg felesleges kiadástól megkímélhette volna magát ha komolyabban felkészül. Ezt akár meg is írhatná egy levélben. Akkor nem kell találkozni sem. - gondolt és kinyitotta a szemét. - Azt a rohadt mindenséged ET! - kurjantott és elnevette magát. - Anya! Hozd vissza a gépem!

From: ET_dolgozik@gmail.com

To: robertmayor@gmail.com

Szia Rob és szia Orsi!

Japán nagyon eszelős hely, szerintem. Ami mindenképpen fontos, hogy jól nézzetek utána a lehetőségeiteknek a neten. Van egy csomó lelkes arc akik kanapéztatnak. Nekem ez nem nagyon játszik, de nektek működhet. Tulajdonképpen bármikor szívesen találkozom veletek. Kötetlen munkaidőm van, úgyhogy mondjatok ti időt én meg mondok helyet.

Üdv.: ET

Elégedetten hátradőlt. Barátkozni a helyiekkel – gondolta – Gyerünk ET nem kell ehhez külföldre menni, barátkozhatsz a helyi helyiekkel is.

-Anya! Kiválasztottátok?

-Mindegy drágám, amit jónak látsz. Apád csirkét enne. Nekem mindegy.

Attila bólintott magának, hogy minden úgy van ahogy gondolta és elküldte az előzőleg kiválasztott rendelést.

A Tranzitba találkoztak. Előbb odament, ahogy szokott. Volt kis zavart meglepetés, de dicséretesen hamar túllendültek a nahát, és zavart körökön. Két órát mesélt az élményeiről, annyit amennyit összesen sem addig. A kérdéseik nagyjából felére tudott érdemben válaszolni, és ez sokkal jobb arány volt, mint amire számított. Rob és Orsi helyesek voltak, leszámítva hogy az asztal alatt néha megszorították bátorítólag egymás kezét. Aztán ők el, ET pedig ott maradt. Kért még egy sört és pislogott. Nézte a Móricz forgalmát és azt képzelte hogy külföldi. Azt képzelte, hogy semmit nem ismer itt és nem igazán jó a nyelvben sem. Azon kapta magát hogy mosolyog. Eszébe jutott egy régi Kispál lemez.

-Végül is – gondolta – lehetek turista bárhol. - Fizetett és kilépett az utcára. Kicsit egyenesebben ült és érdeklődve figyelte az embereket. Elindult a Bartók Bélán a Gellért felé és úgy nézegette a házakat mint még soha. A homlokzatok szépségesek voltak dacára a rájuk rakódott szmognak. Elhaladt a Szatyor előtt és megállapította, hogy ha külföldi lenne bemenne. Aztán a saroknál megfordult és bement. Angolul rendelt és kérdezgette a morcos idősödő pincérfickót az ételekről. Az almás melegszendvicsnél kicsit megborzongott, de bevállalta, azt gondolva – mint külföldi – hogy ez valami magyar specialitás. Végül a felét ott hagyta. Ivott egy sört és vigyorogva távozott.

A Gellértnél még tartott a hangulat, a Rudasnál is fel tudta idézni, de a Batthyany téren elfogta a 'hungaro' életérzés mikor konstatálta, hogy akadálymentesített busz óránkét egy közlekedik feléjük. A megálló a Parlamentre nézett. ET próbálta egy turista szemével csodálni, aztán inkább előhúzta a mobilját és hazaszólt az anyjának, hogy mikor ér haza.