A hegyeken innen

Attila egyszer csak felpattant és ingadozó járásával elindult a metró felé. Ági nem kart vele menni. Valahogy nem találta a kapcsolatot egész idő alatt ET-vel. Ezzel az új, botorkáló ET-vel valahogy nem is akart. A régit szerette a nyugis kerekesszékes srácot aki mindig okosakat mond és sosem akar semmit tőle, így nem hozza kínos helyzetbe egyiküket sem. Ült még egy kicsit ölében a papírzacskóval a megüresedett bögre felett, aztán hazament. Otthon csinált egy gyönyörű sajttálat vékony csíkokra vágott zöldségekkel és leült a tv elé. Aztán kikapcsolta és elővette a papírzacskót. Felsorakoztatta Attila ajándékait maga elé a dohányzóasztalra és éppen elkezdte sajnálni magát mikor megcsörrent a telefon. Tétova halójára egy tétova szia felelt. Aradi Andi volt az, a nyáron érkezett új kolléganője, akivel egyre többet találkoztak irodán kívül is.

-Most értem haza egy katasztrofális randiról. Szükségem van értelmes mondatokra és egy bögre teára a teraszodon, hogy azt érezzem, hogy az élet szép.

Ági felvont szemöldökkel nézett a láthatatlan nyírfa mögül kukucskáló orosz szarvasra.

-Gyere át, persze, de nem vagyok ma valami jó kedvű. Nekem is volt egy furcsa találkám.

Egy óra múlva a szűk kis teraszon ültek szorosan egymás mellett. Meztelen talpukat a korlátnak támasztották. A nap lassan csúszott a térdeik alkotta hegyek mögé miközben Andiból dőlt a panasz.

-Rózsaszín ing, érted. Aztán ez az önfényező nyomulás, hogy így hogy együtt lógunk sokkal könnyebben lesz belőlem a cégnél valaki.

-Ne már. - Ági fintorgott.

-Majd a kedvenc részem, hogy idefele segített egy nőnek a babakocsit betenni a csomagtartóba.

-Ja a lásd milyen segítőkész vagyok?

-Jaj de nem akarom ezeket a nagyképű barmokat.

Mindketten kortyoltak.

-Milyen jó a Nap. - intett Andi a napkorong felé.

-Szép.

-És te kivel találkoztál? Csak nem Kicsó Balázs tért haza?

-Dehogy. - letette a bögrét az ablakpárkányra. - A Kicsó barátja, Attila.

-Az is egy ilyen díszpéldány? Hú akartam mondani, hogy a Dettinek a 568-ban kint van a desktopján egy fotó erről a Kicsóról.

-Honnan lenne neki?

-Mondta. Na jó, megkérdeztem ki az.

-Szuper.

-Szóval milyen ez az Attila?

-Ny... mozgássérült. Kerekesszékes.

-Jah. És mit akart? Kicsó nyomdokaiba lépni?

-Nem. Hét hónapig utazgatott és hozott nekem pár apróságot. - lopva a feje mellett az ablakpárkányon pihenő bögrére pillantott. Szerencsére a jeges kávé nem hívta elő a feliratot.

-Milyen kedves. Miből futja egy kerekesszékesnek ilyen utazgatásra?

-Előtte évekig ki se dugta az orrát otthonról.

-Lehet hogy ezt kéne.

-Azt biztos nem amit ő csinált.

-Mit hozott?

Ági megmutatta a pólókat és a kendőt.

-Kedves tőle. Biztos szerelmes beléd.

-Bííztóós. - Ági fintorgott és magához vette a japán bögrét. Két tenyere közé fogta, hogy szinte semmi nem látszódott belőle. - Nyilván az egyetlen mozgássérült ismerősöm csakis szerelmes lehet belém.

-Nem akartalak megbántani.

-Bántó ez?

-Én nem örülnék.

-Volt egy pillanat amikor azt hittem hogy szerelmet vall. - kiitta a kávét. - Teljesen bepánikoltam, de valami sokkal szívszorítóbb lett a vége.

-Na, mesélj.

-Ja, ez nem most volt. Majdnem egy éve. - lazán legyintett, pedig akkor kezdődött az a filmszerű része az életének, mikor Csoki nála lakott és hetente hurcolászták Attilát valami eseményre és sokat nevettek és Attilán látszott hogy nagyon szeretne úgy maradni, ahogy Ági is, csak Csoki nem látott ebből semmit és egy nap lelépett Stockholmba. -Most nem volt semmi. Megváltozott tudod. Olyan idegen lett.

-Sajnálod.

-Persze.

-Merre járt.

-Még nem ért haza.

-Mi?

-Mindegy.

Megértette. Ott abban a gyorsan besötétedő pillanatban mikor a Nap éppen lebukott a házak és a térdeik mögé, akkor megértette. Hazaérni.

-Hazaérni is tudni kell. Azt hiszem még én sem értem haza. Én a szüleimtől jöttem el, mert már nem voltam otthon, és persze itt lakom ebben a helyes kis lakásban ami valaki másé, de nem is ez a baj – hadarta szinte levegővétel nélkül – hanem hogy az otthon levés érzését keressük. Vagy ha úgy jobb, a helyemen levést.

-Hű.

-Nem értem még én sem haza.

-Ez nagyon filozofikus volt. Osho azt mondja hogy magadban teremts otthont. Belül.

Ági mosolygott.

-Belül. minél jobban megteremtem belül annál nehezebben találok fiút aki illik bele.

-Szingli dilemma.

-Utálom ezt a szót.

-Én az érzést.

Hosszan ültek.

-Miért hozta ezeket neked ha nem akar semmit.

-Jaj hagyd már abba. Nem akar semmit. Barát.

-Nem hiszek a férfi-nő barátságban. - mondta Andi és feltápászkodott aztán bement a cucciért.

-Azt hiszem én sem. - motyogta Ági és sóhajtva utána ment.