Tompítva vagy élesítve

Nincs MALÉV – gondolta tárgyilagosan mikor kisétált a buszmegállóba. Menőbb lett volna ugyan taxival bemenni a városba, de lényegesen drágább is. Két hétre jött haza, a lehető legkisebb költségvetéssel. A koszos BKV busz ismerős hangulata kiélesítette a különbségeket. A sporttáskát nem akarta letenni, így inkább az ölébe vette. Háttal ült a busz végében és a kosztól szürke hátsó ablakon át meredt ki az őszi forgalomra.

Nem kart szólni senkinek, hogy jön, csak az anyjának és először csak Ágit hívta fel előző este de a lány telefonja nem volt kapcsolható. De aztán szólt Barbarának is persze, mert h Ági nem elérhető akkor inkább nála akart lakni ebben a pár napban. Barbara, Eszter és a Somogyvári Réka tartotta vele a kapcsolatot Facebookon. Velük veszélytelen találkozni míg itthon van. Bulizni és csajozni akart, mint egy igazi aranyifjú. Barbara várta vacsorával. Az sms szerint még sütit is sütött neki. Megnézte a képeket hogy biztosan megismerje. Nagyon szép sötét vörös haja volt, ennyire emlékezett.

Az anyja is sütött neki. A lakás kitakarítva. Kaja a sütőben. Az anyja fodrásznál volt. Ő meg vigyorog és magabiztos és világlátott ifjúként a figyelem középpontjában ragyog.

Barbara édesen el-elpirult, mikor órákkal később végre becsöngetett hozzá. Addigra erős szél lett és be is sötétedet. Barbara mosolyogva hívta be a lakásba ahol mécsesek és illatgyertyák várták. Nem jött zavarba. Ha arany ifjú akar lenni ezt is viselni kell. Megette a vacsorát, felfalta s sütit és mindenféle sztorival szórakoztatta cserébe a lányt. Végül beállt a zuhany alá és biztos volt benne, hogy Barbara leskelődik.

Minden csodálatosan alakult a negyedik napig, amikor megtörtént a botlás. A Közhelyben voltak túl egy seregnyi sörön és unikumon mikor odalépett hozzájuk Ági és a maga szikár magabiztosságával leült mellé. Kicsó kiitta a maradék sörét és kiszakadt belőle az igazság.

Ugyanaz az érzés volt, mint mikor hazavitte az igazgatói intőt és egy egész hétvégén át tekergett az anyja körül, mire az végre magától megnézte az ellenőrzőjét. Lekevert egy pofont neki, de ő végre megkönnyebbülhetett, mert kiderült az igazság. Hazudni mára már igazán jól megtanult, de továbbra sem viselte jól, ha az igazság itt feszül a bőre alatt. Nem voltak kétségei, mert az ilyesmi mindig kiderül. Ez nem olyan mint megcsalni valakit, ami vagy kiderül vagy nem, de végül is mindegy. Az ilyen hosszú távú bénázások mindig kiderülnek.

Ági letelepedett mellé. Nem mutatkozott be senkinek, csak odaköszönt neki és leült. Kicsó pedog hálás kutyaszemekkel nézte.

-Nem kapcsolható a telefonod. - mosolygott a lányra.

-Volt egy ilyen estém, igen. - ő sem volt már józan, de ellentétben Csokival, belőle az alkohol kiirtott minden szentimentalizmust.

-Jól nézel ki.

-Te nem igazán.

-Attila hogy van?

-Nem tudom.

-Hiányoztál.

-Mikor? - letette a söre maradékát Kicsó üres korsója mellé. A három másik lány csendben figyelt mint három megriadt őzike. Csoki elmosolyodott a láttukon, és az alkohol hatása alatt Ági közelsége a biztonság és a megbocsájtás volt.

-Mikor első éjjel baktattam a szállásomat keresve és vörösre fagyott kézzel nem tudtam meggyújtani a cigit és idegességemben egy lányt kértem meg... aztán egy fiút. - elröhögte magát – az meg azt hitte, hogy flörtölök vele.

A lányok kuncogni kezdtek, Ági meg csak nézte Kicsó kezét.

-Aztán amikor beköltöztem elhagytam a kulcsom és a folyosón aludtam és időnként eszembe jutott amit a fénymásolóban meséltél, hogy mennyire durva, smirgliszerű valójában a padlószőnyeg. - felnézett Ágira – mert tényleg az, nagyon brutális tényleg. - nevetett.

-Tudom. - Ági tekintete találkozott Csokiéval. - Tudom.

-Pár napra jöttem.

-Gondoltam.

-Ha Attilával beszélsz, mondd meg neki, hogy minden oké.

-Örülni fog.

-Az jó.

-Aha.

-Mikor beszéltél vele?

Ági csak nézte aztán sietve kortyolt a sörből.

-Csak egyszer. Hozott nekem ajándékokat, de aztán..

-Mi? Itthon van?

-... Persze. Már vagy egy hónapja.

-Picsába.

-Jah.

-Nem írt nekem.

-Te sem neki, gondolom.

Ági arca vörös lett, mint a rák.

-Haragszik.

-Dehogy haragszik.

-Mi baj? - Kicsó egészen közel hajolt. - Nézd, tudom, hogy szarul jött ki, de még mindig szar és nem akarlak titeket ezzel... érted.

-Tudod Csoki te meg én... - letette a sört és sóhajtott – mi kurvára ugyanolyan szarok vgyunk. Tudod? Te meg én. Mi. Hm. Itt vannak ők, látod? - mutatott a lányokra – Nekik fogalmuk sincs. De én láttalak és tudom hogy ha kicsit nem figyelek én is éppen olyan gerinctelen szardarab vagyok mint te. Nem véletlenül jó nekünk együtt, mert egy minőség vagyunk.

-Mi van? - Kicsó döbbenten próbált fókuszálni. - Ági, hé, minden oké. Én lehet de te nem vagy szar alak. Hallod.

-Ugyan. Te is simán ott hagyod bárhol, pedig az öcséd, én meg simán le nyomorékozom a háta mögött. Simán.

-Nyomorék? - Kicsó elnevette magát. - ET?

-Nem is te.

-Pedig. - megfogta Ági kezét. - Tudod mennyit szívatott ezzel? - könnyes volt a szeme a sörtől vagy a megkönnyebbüléstől. - Ne akarod tudni mi minden hülyeséget megcsinált velem, mire megértettem, hogy nyugodtan le nyomorékozhatom, ahogy bátran lehülyézheted. Ugyanaz.

Ági szája széle remegett. A lányok, különösen Barbara próbált valami témát feldobni, de Kicsó csak Ágit figyelte, Ági pedig a sörös korsó alján felgyűlt habot.

-Így gondolok rá. Tehetetlen, okos, vicces, nyomorékként. Erre jöttem rá. Mármint hogy semmivel sem vagyok jobb mint mások. El sem tudom képzelni ki randizna vele, pedig tudom... tudom, hogy mennyire jó fej. Mégis. Érted.

-Ez van. Tudom. Értem. Pedig én láttam randizni. Volt élettársa is, tudod, egy nagyon helyes csaj. Igazán bírtam. - elgondolkozott. - Nagyon megviselte mikor vége lett.

-És tudod Csoki, ő az egyetlen ezzel együtt akiben valóban megbízok.

-Azért mert nyomorék.

-Mi?

-Úgy értem azért mert veszélytelen.

-Veszélytelen?

-Mintha meleg lenne. Más liga illetve annyira nem veszélyes, hogy már szinte meleg kategória.

-Értem. - kihúzta a kezét Csoki ujjai közül. - Van egy csomó kategória ami veszélytelen. Nem csak a melegek és a nyomorékok. - Az alkohol hatásától lelassultak a szavai. - Tudod azért bízom benne, mert sosem hazudik. Például. - felállt, végignézett a lányokon és mosolyogni próbált. - Tudom, hogy nem hazudik. Annyira sajnálom Csoki. Annyira, hogy nem tudok a szeme elé kerülni.

Kicsó is felállt mellette. Ági tétován végignézett rajta.

-Én sem tudok, az van. Pedig... - egészen kitisztult a feje – annyiszor megbocsájtott már. De a tudat hogy újra és újra kilököm az életemből.

-Valójában nem az öcséd.

-Nem. - elmosolyodott – Azt meséltem már mikor gimiben bezárt a matekterembe?

Ági felvonta a szemöldökét.

-Tesi után. Akkoriban folyton baromságokban fogadtunk. Elvesztettem és kergetett végig a hülye kocsijával a folyosón és bemenekültem a matekterembe mert ott nem fért el a padok között rendesen.

-És?

-Ja. Meztelen voltam, ő meg rám zárta. Volt öröm reggel. - az emléktől kirobbant belőle a röhögés. Még a könnye is kicsordult. Ági nézte aztán letette a sörös korsót és ott hagyta őket. Csoki visszazöttyent és előkotorta a mobilját. Ahogy a telefon fénye kékre festette az arcát felpillantott a három kis nyuszira akik mint valami filmet úgy nézték őket Ágival.

-Lányok. Bocsánat, de fel kell hívnom a kedvenc nyomorékomat. Hosszú lesz.

-Szia!

-Hello. - Attila hangja olyan volt mint mindig. Vidám, kívülálló. - Itthon?

-Pár napja pár napra. Otthon vagy?

-Igen. Illetve nem. Anyáméknál. Pár hete pár hétre.

Csoki elnevette magát.

-Nem hoztam neked semmit. Így is hajlandó vagy találkozni?

-Ide kell tolnod az arcod hozzá.

-Hm. Oké. Mikor?

-Nem t'om. Meg kell beszélnem anyámmal. Holnap dobok sms-t.

-Oké.

-Volt valami érdekes?

-Aha. - Csoki kifújta a levegőt és egy szusszra elhadarta a szikár tényeket. - Nem volt meg a munka, úgyhogy szalag mellé kerültem és munkásszállón lakom. Szar, szarabb, legszarabb. Ha most felmondok ki kell fizetnem egy csomó mindent, úgyhogy hazajöttem anyáméktól kérni egy kis kiegészítést és majd egy évnél jövök haza. Ki van a faszom a téllel, a sötéttel és a hóval, és olyan kibaszott fáradt vagyok, hogy csajozni sem bírok, mert ha ágyra gondolok azonnal elalszom.

Csönd.

-Azt a kurva. - szakadt ki Attilából. Aztán elnevette magát. - Eddig ez a legkúlabb amit tőled hallottam. Büszke vagyok rád, Kicsó, komolyan.

-Részeg vagyok.

-Tudom. Józanon nem mondtad volna el. - újra elnevette magát.

-Kösz.

-Ágival beszélj.

-Beszéltem.

-Jó.

-Beszélj vele te is.

-Én? Miért?

-Jobb lenne.

-Mi volt?

-Semmi. Velem semmi. Veled volt valami a'szem.

-Nem süllyedek odáig, hogy elszedjem az egyetlen értelmes nődet. Ennyire nem vagyok szemétláda.

Csoki elnevette magát.

-Pedig így végre lenne valami amit megbocsájthatnék én is neked.

-Részeg vagy. Akkora szavakkal dobálózol, hogy nem fél a kagylóba. - mondta Attila és sietve elköszönt.