Lappangó settenkedés

ET a kávéfőzőt nézte, de nem látta. Csoki hátbaveregette és kivette a kezéből.
-Na mi van? Rémeset álmodtál? - nekiámaszkodott a konyhapultnak. ET visszazöttyent a kerekesszékbe, onnan pislogott laposan fel rá.
-Én nem, de te igen. Vagy most értél csak haza?
-Ja... neeeem. - Csoki levett két bögrét.- Levegőváltozásra van szükséged.
-Nekem e? - Attila mosolygott. - Inkább alvásra.
-Nem kéne felkelned.
-Nem. És akkor hosszú heteket tolhatnék végig úgy, hogy egyetlen élőlényt sem látok a ribanc macskán kívül. - bólogatott magának. Hosszú vékony ujjait összefűzte az ölében. Azokhoz beszélt. -Végül is érdekes ember kísérlet lenne. Virtuálisan léteznék csak. De úgy nagyon. Kár hogy nem vagyok hekker. Az lenne az igazi.
-Nő? Már évek óta...
-Nah remek. Kora reggel pont erre vanm szükségem. Igen, évek óta, igen, köszönöm lég volt, igen nincs is senki, igen nem is akarok. Én vagyok a fura remete srác a földszintről a macskával. Remélhetőleg nem élek majd nyolcvan évet, de még egy huszas biztos lesz. Előre szólok, hogy nem tervezek változtatni az életmódomon.
Csoki pislogva osztotta ki a kávéikat.
-Udvar? Macska?
-Jah.
Már kicsit csípett a reggel. A macska lelkesen meg is érkezett és otthonosan ült be Csoki ölébe.
-Figyelj. A. Hm. végül is az a görbe este a Szimplában tök jó volt... - próbálkozott.
-Az amikor egy óra alatt elbotorkáltam oda, majd levettem a lábam mert annyira fájt, majd sokkal később megérkeztél majd lassan hazamentünk taxival, két saroknyit. Erre gondolsz? - Attila elnevette magát. A macska kicsit megijedt és fürkészve nézett a lift felé.
-Jó volt az...
-Valamire.
-És a Ligeti lányok bulija?
-Aha. - nekikezdett simogatni az állatot aki ezen felbuzdulva vissza is helyezkedett. - Abban az estében Judit volt a jó. - lassan bólogatott elgondolkozva.
-Na! És? Mi lett?
-Mi lett volna. Semmi.
-Ki az a Judit?
-A taxis volt. - hirtelen felnézett Csokira. - Elkésel. - és szélesen elvigyorodott.

Csoki egy hétig figyelte az e-mail, telefon és böngészőforgalmat, lopva, éjszaka Attila cuccain. Aztán elszánta magát. Maga a tett, de már a nyomozás is jó érzéssel töltötte el. Attila helyett nem tehetett semmit, de háttérből támogathatta, segítheti, sugallhat és rendezhet dolgokat úgy, mintha véletlen lenne. Ez alatt az egy hét alatt megtudta hogy ET rendszeresen látogat mindenféle társkeresőket és ott hosszan levelezik pár gondosan kiválasztott nővel. Elborultabbnál elborultabb eszmefuttatásokkal elbűvöli őket. Felcsigázza kedves, vicces intellektusával őket a személyes találkozást követeléséig, majd szigorú egymondatos lezárással elvágja a szálakat. Csokit annyira elszomorította ez a kétségbeesett gonosz bosszúálló magatartás, hogy végsőkig elszánta magát. Különösen azér, mert látta ahogy Attila egyre fogy és húzódik össze.

Judit számát nem volt nehéz kideríteni. A taxitársaság amit használtak ugyan az volt, Horváth Judit néven pedig nem sok taxisofőr dolgozott.
-Szia! - kezdett bele Csányi Sándorosan búgó modorban. - Kicsó Balázs vagyok, A Szirtes Attila barátja.
-Szia! - Nem tudom ki az a Szirtes Attila. - Judit hangja szenvtelen volt. Csoki hallotta a beszűrődő zajból, hogy vezet.
-Harmincas, okos, kedves, kereksszékes fickó, akit néha fuvarozol. Mindig téged hív ha teheti. - kockáztatta meg nagy bátran.
-Nem teheti, de igen, így már emlékszem. Mi van vele? - volt valami merevség, valami fagy a hangjában amitől Balázs elbizonytalanodott. Lehet hogy haragban vannak, lehet hogy Attila beszólt vagy bunkó volt? De ez túlságosan valószerűtlennek tünt.
-Hát. Azt hiszem hogy beszélhetnél vele.
Csend, mit az autók jellegzetes zaja tölt fel.
-Úgy értem, te jó hatással vagy rá. Nem eszik, nem teszi ki a lábát és … őőő... gonoszkodik. - érezte hogy ez nem a legjobb szó, de nem akadt jobb hirtelen.
-Gonoszkodik? Mármint veled? - Judit elnevette magát olyan könnyedén, hogy a korábbi fagyot feltételezni sem lehetett.
-Na nem. - Csoki is mosolygott maga sem tudta hogy min. - Nőkkel. De nem is ez izgat annyira, inkább ezek együtt. Nem eszik, nem megy emberek közé, keveset és rosszul alszik és trollkodik, jó jó a maga modján, de trollkodik. Érted.
-Aha. - Hosszú csend. Immár egy zárt helyen álló autó csendje. - Én nem vagyok pszichológus. Nem vagyok a barátja de még csak a szeretője sem. Én egy egyszerű taxis vagyok akivel jól eldumált. Ennyi.
Csoki úgy érezte magát mint egy kikosarazott szerelmes.
-Csak beszélj vele megint, légyszi.
-Félreértené.
Csoki leengedte a telefont tartó kezét és megnyomta a belső szemzugait, nehogy előkerüljenek rég nm látott tetstnedvek a szeméből.
-Kérlek.
-Nem.
-Oké.
-Adok egy nevet és egy számot. Hívd fel. Én is szólok neki. Terror lesz, előre szólok. Fájni fog és még csak az sem biztos hogy használ. De ha kőkemény beszélgetést akarsz, Dr. Báthory megadhatja neki.
-Hát nem is tudom. Nem bántanám.
-20-44-303-59
-Oké. Oké. Még meggondolom. Kösz.
-Nincs mit.
-Szia.
-Szia.
Csoki lerogyott a fonottba, oda ahol Attila szokott ülni és várt. Várt, hogy valami használható eszébe jusson. Aztán felcsendült valami Chopen darab és betöltötte a zárt udvart. Jakab Marci a másodikon belekezdett a zongoragyakorlásba. Csokinak persze azonnal az a nyáreleji este jutott eszébe, amikor a közös képviselő kis koncertet szervezett ide az udvarra és egy elektromos zongorán játszatták z akkor még csak 13 éves Marcit. De már akkor is elképesztő volt.
-Mennyi zseni egy házban. - mondta Csoki a lassan közeledő macskának. - Beszéltetni kell. De kivel? A pszichológus valahogy kívül áll. Jobb mint egy barát, igaz macska? Jobb mert következmények nélkül, bátran kérdezhet kényeset vagy... na gyere te szőrzsák – ölébe emelte a macskát – lehetnek merész meglátásai. Na cic, mit gondolsz? Okos, kívülálló, jó hallgatóság de képes kérdezni is és van véleménye amit ha kell ki képes mondani? - Csoki letette a macskát és felpattant.
-Megvagy. - mondta lelkesen és lenyomta a hívás gombot.