kalandor

A reklámügynökségi parti hosszúra nyúlt. Jóleső volt irodista nőkkel búgni és nerdekkel machozni összekacsintva. Otthonos a korporét környezet és kényelmes a kívülállás. Csoki szerette a hófehér irodaházat és élvezte hogy ő "csak" egy recepciós. A bére így hogy ET-nél lakott mindenre elég volt, amire csak szüksége lehetett. ET kívülálló humora benőtte az estéiket. Sovány teste a kerekesszékben egyre kisebbnek tűnt. A szemei nagyobbnak látszottak sovány arcában, de a humora jótékonyan elkendőzött minden problémát még Csoki elől is. Egészen aznap estig. A parti végén míg várta a taxit felment facebookra a telefonján. Látta hogy Ligeti Bori megjelölte őt pár képen. Szemöldök ráncolva kattintott az albumra és meglátta magukat, ET-vel ahogy vigyorognak majd egy évvel korábban a Ligeti lányok buliján az amerikai nagybácsi lakásában.
-Jézusom. - nyögte és ránagyított ET-re.
A taxi hamar hazavitte. Csoki keze matatott. Vagy az ablak szélén dobolt az ujjával, vagy ficergett vagy a telefonon babrált, pedig az éjszakai Budapesten szélsebesen haladt a taxi.
ET már aludt. Kis kupac volt csak a lepedő alatt amit takarónak használt. Csoki nem gyújtott lámpát a szobában, csak a fürdő neonját engedte bederengeni.
ET gépe mindig ment. Csoki leült elé és megmoccantotta az egeret, hogy felkapcsolódjon a monitor. Lopva hátranézett ET-re, de az halkan szuszogva aludt tovább. Csoki legördítette a böngésző előzményeit. Végignézte az elmúlt napokat, aztán elgondolkozott.
Valami történt, gondolkodott Csoki. Valami baj van, hogy ennyire lefogyott. Lehet hogy beteg. Nézte ET-t és megborzongott. Aztán gondolt egyet és kihúzta a fiókot, ahol a hivatalos iratokat tartották. Feltúrta a papírokat de százéves ortopédiai leleteken kívül semmit nem talált. Óvatosan kivarázsolta ET mobilját a kerekesszék zsebéből és visszanézte a hívásokat. Gyakorlatilag senki más csak ő és a fordítóiroda beszélt vele napok óta.
Kiment és benézett a hűtőbe. Nem sok kaja hiányzott, de nem is volt benne sok minden. Végül sóhajtott, beletúrt a hajába és feladva hogy aznap éjjel kiderít valamit elvonult zuhanyozni. Lefeküdt, de nem jött álom a szamére. ET ott feküdt mellette. Nem volt sokkal nagyobb mintha egy kutya heverne mellette. Csokiban felrémlett a gyerekkori élmény, mikor volt egy vizslája és az mellette aludt. Nem volt sokkal kisebb nála, de végtelen biztonságot és társaságot jelentett. Nagyon szerette.
ET-t is nagyon szerette. Sokkal jobban, mint ki merte volna mondani. A böngésző előzményei összezavarták. ET csontsoványsága ijesztő volt. A saját vaksága szégyenletes. Hosszan forgolódott.
Reggel majdnem elkésett így nem nagyon volt módja kérdezni. Este ET dolgozott még mikor hazaért. A klaviatúra jellegzetes hangja elringatta kicsit, elaltatta az aggodalmát. De éjfél felé, mikor ET végre letetette a billentyűzetet Csoki összeszedte a bátorságát.
-Nem vagy te beteg.
-Már miért lennék?
-Hány kiló vagy?
-Mit tudom én? - ET vidáman meregette mélyre csúszott szemeit. - Sosem mérem. Még kiderül, hogy könnyebb vagyok, mint egy ötödikes.
-Nagyon lefogytál.
-Az divatos, gondolom.
-Annál jobban.
-Nem tudom. Mi van?
-Csont sovány vagy.
-Nem tudom. - és ezzel le is zárta a beszélgetést és lefekvéshez kezdett készülődni.
-Ha valami bajod lenne szólnál időben?
Úgy érted ha kiderült hogy a sok lotyótól akit felhozok aidses lettem, időben értesítelek e vagy csak szimplán megdöglök? - kikukucskált a fürdőből. - Igen, időben szólok, amint diagnosztizálnak valami nyavaját.
-Orvos látott? - Csoki próbált laza hangot megütni, de azon kapta magát hogy egy görcs a teste.
-Mert? Milyen tüneteim vannak?
-Kóros soványság.
-Hülye vagy.

Éjjel újra hosszan forgolódott majd felkelt és odakúszott ET gépéhez újra. Újra megnyitotta a böngészőt és újra megnézte a napi termést, majd nagy bátran ráment az egyik oldalra.
Döbbenten nézte végig, aztán kinyitott egy almenüt.

ET: Néztél hát néztelek.
Nézhetnek sokan, de nézni így, ahogy én nézlek téged, nyugodtan várva, csak ritkán lehet. Te most el vagy foglalva mással, de ha eleged lett szólj. Itt leszek. Veled.

Andi: Írtál, hát írok.
Félelmetesek és unalmasak. Vagy egyik vagy másik. Nem leszek itt hosszan. Veled mi lett?


ET: Gyárilag szemlélődő vagyok. Sokat beszélek ha valaki kérdez és mindig kiszúrom, ha figyelnek és hallgatok ha szólnak, de mivel szavakkal dolgozom amíg csak írni kell, zavarba nem jövök. Ne ijedj meg tőlük, ők vagy komolytalanok, vagy szintén félnek. Én nem vagyok játékban, ezért is írtam, hogy ha nyugira vágynál, vagy edzeni a tömegekre, velem ilyesmit veszélytelenül lehet.

Andi: Mi az, hogy nem vagy játékban? Te ilyen otthon ülő vagy? Pedig olyan furán jópofán írsz. Olyan izgalmas meg kicsit ijesztő is.


ET: Ó. Nem kell velem találkozni. Majdnem nem is lehet. Én csak írogatok, meg beszélgetek. Ha úgy adódik csiklandozóakat vagy érdekeseket. Én vagyok itt a ház, amiben megpihenhetsz. Vagyok annyira érdekes hogy újra és újra írj, de mivel nem lehet velem találkozni, így nem vagyok benne a potenciális lehetőségekben. Veszélytelen öröm vagyok.

Andi: Ez elég nagyképű. De oké. Feleséged van, gondolom. Esetleg családod is és csak itt írogatva mersz kalandozni. Csak ingerled itt az embert. Nem jó ez így.


ET: Igazad van. Nem jó ez így. Írok neked pár szót magamról.

Csoki itt felnézett ET-re aztán belekezdett a hosszú szövegbe amiben ezer gondolat szötte háló, izgalmas vicces agymenések voltak rendezett mondatokba szedve. Csupa olyasmi amiről ők szoktak beszélgetni, és amik miatt annyira szeretett ET-vel lenni. De egyetlen szó sem esett feleségről vagy kerekesszékről. 

Andi: Találkoznunk kell. 


ET: Nem fogunk.

Csoki megdöbbent az utolsó kurta levélen. Valószínűleg Andi is. Kegyetlenségnek érezte, húzásnak, kicsit aljasnak is, felkelteni a figyelmet és nem odaadni az igazságot. Csoki ismerte a teljes sztorit és elöntötte az ebből áradó keserűség és bosszú, irigység és kilátástalanság. Nézte a lepedő alatt a kupacot, aztán hagyta hogy elaludjon a monitor. Ő úgysem fog egykönnyen elaludni.