Gyerekekről

Zsófi sminkelt, gyors pontos milliószor ismételt mozdulatokkal. A telefon kihangosítva a komódon.

-... az a baj - folytatta miután rutinosan tuscsíkot húzott a pillái tövébe - … hogy nem merek előhozakodni neki vele. Tudod milyen macho. Én vagyok az első komoly nője. Nem akarom elijeszteni.

-A Kicsónak? - hallatszott Réka hangja a telefonból – A Kicsó elvált. Jó hogy annak már vagy hat éve, de nem te vagy az első együtt élős kapcsolata.

Zsófi keze megállt, aztán sokkal lassabban mint szokta kihúzta a másik szemét is.

-Ki mondta ezt neked?

-A Rippai, akivel a Vodánál dolgoztak együtt. Vodás volt a felesége, de elhagyta.

-Ki kit?

-A nő a Kicsót. De ne mondd hogy nem tudtad. Akkor mondta mikor a Kőlevesben a Mariannék is ott voltak... mikor a Géza elvesztette a fogadást.

Zsófi állt és nézte magát a tükörben.

-Akkor kérdeztem meg tőle, hogy nem akarna e hozzám cuccolni. Belecsókolt a tenyerembe azzal, hogy boldogan. - elfordult a tükörtől – Semmi másra nem emlékszem.

-Édesem.

Hallgattak.

-De ha ezt is te kezdeményezted lehet hogy az esküvőt is neked kellene.

-Az esküvő hagyján... - Zsófi kardigánba bújt aztán nagykabátba. Csini kis sapkát illesztett a fejére - Indulok. Kb 20 perc.

-Jön?

-Szerintem igen. - azzal kilépett az ajtón. - Réka?

-Igen.

-Próbáld tartani a szád.

Réka elnevette magát.

Kicsó fázósan topogott a villamosmegállóban. Rágyújott de a keze jobban fázott mint amennyire a forró füst melegítette. Topogott és szélesen elmosolyodott mikor meglátta Rékát.

-Helló! Hol hagytad a nőmet?

-Már elindult ő is. - nyomott puszit Réka Balázs arcára. - Tutujgathatnád kicsit.

-Baja van?

-Áh, csak ami minden nőnek baja, ha már egy éve együtt él álmai fickójával.

Kicsó pislogott és topogott kicsit.

-Baja van? Velem?

Réka úgy mosolygott mint egy idiótára. Türelmesen várt.

-Jézusom. - mondta Balázs és újabb cigit húzott elő. - Gyerek vagy esküvő?

Réka csak mosolygott.

-Fordított sorrendben, igaz?

Réka mellé állt és mosolygott rendületlenül.

-De miért nem várja meg amíg bennem támad vágy ilyenekre?

-Mert nem támad a magadfajtában soha.

-A magamfajtában. Köszi.

-Szívetek szerint anyátokkal laknátok, haverokkal buliznátok és csitriket dugnátok.

-Hm. - Kicsó elismerte hogy az anyás részt kivéve igaz is. Ő Attilával szeretett lakni, de a többi stimmelt. - A házasság komoly dolog. A gyerek meg még komolyabb.

-Egy igazi férfi komoly.

-Mint a Kolos, mi? - elröhögte magát, ahogy felidézte Réka pasijának Kolosnak a fejét, mikor kiderült, hogy minden szabad percében Szupermáriózik.

-Manapság sajnos csak a nők hoznak fontos döntésket és vállalnak felelősséget a kapcsolatokban.

-Kurva általánosítás.

-Igen, mert sokakra igaz.

-A nők sem komolyabbak.

-Miért nem mondtad meg neki, hogy voltál már nős?

Kicsó eldobta a cigit és a közeledő villamos lámpáit nézte. Miután felszálltak, Réka újra megkérdezte.

-Nem hinnéd el.

-Mit?

-Nem jutott eszembe. Egyszerűen annyira régen volt, hogy nem jutott eszembe.

-Nem hiszem el, valóban.

-Ez vár ma? Egy felidegelt Zsófi és a kanos pasid?

-Jaj ne drámázz már. Kérd meg a kezét és évekre megnyugszik. - Réka elégedetten nézett ki a villamosból. Kicsó Rékát nézte. - Különben is mire vársz? Neki ketyeg az óra. Lakás, meló van. Már csak egy gyerek kell.

-Már csak. - Kicsó gyomra diónyivá szorult.

Ági módszeresen vagdosta a húst. Attila valami netes mémet próbált neki elmesélni, de Ági nem igazán tudta követni miről beszél. Folyton arra a kislányra gondolt, akit a buszon látott két hete. Sokszor eszébe jutott, milyen sokáig nézte őt a nagy barna szemeivel. Valójában hosszan nézték egymást, komolyan. Aztán a kislányt lekapta az anyja a buszról, mint egy zsákot.

Attila beszélt még egy kicsit aztán letette a villát.

-Baj van? - kérdezte azon a semleges hangon, amit akkor használ ha fél hogy sebződik.

-Nincs.

Baj nem is volt. Csak valami nagyon nyomasztó jövő előszele.

-Pedig olyan. Nem válaszolsz, nem nézel rám, nem bújsz ide hetek óta.

-Két hete.

-Mi történt két hete? Had tegyem jóvá ha megbántottalak. - A szeme esedezett, míg a hangja komoly maradt.

-Semmit nem csináltál. - annyira megsajnálta, és annyira szégyellte magát. - Tényleg semmit. Minden oké. Csak láttam egy kilányt kezek nélkül a buszon.

Attila hátra dőlt. Félre billentett fejjel nézte egy darabig a rántott húst hosszan fűrészelő ágit.

-Másfél év. Kb. Hm. - mondta halkan, magának. Ági felpillantott.

-Mi az?

-Félsz, ugye?

Ági nyelt egyet és letette a villát.

-Mitől félnék? Melletted fatalista lesz bárki. - mondta Ág, de ET nem mosolygott.

Hallgattak.

-Kimondhatom én is. Valójában az én bűnöm. - Attila szeme összeszűkült. Arckifejezése kemény lett és rideg. Ági nagyon régen egyszer látta ilyennek. Most nem bírt megszólalni.

-Igen, genetikai. Hiszen tudod. Igen, bármelyik végtag hiányozhat. Igen. Nincs mintázat. Nincs százalék. Nincs bizonyosság. Semmilyen.

Ági beharapta a szája szélét és próbálta visszatartani a könnyeit. ET elgördült az asztaltól és odagurult az asztalához, valamit kattingatott az egérrel de Ági tudta, hogy nem is látja a monitort. Pár perc múlva már meg tudott szólalni.

-Nem akarok gyereket.

Attila hátrafordult, kocsistul. Nézte Ágit azokkal a hideg szemeivel.

-Nem akarsz valóban, de már annyira félsz, hogy esetleg becsúszik, és végtaghiányos lesz, hogy már azért sem engedsz közel magadhoz.

-Csak sokkolt.

-Mi sokkolt? Én is voltam gyerek.

-De elképzelni más mint látni.

Attila lenyúlt az asztala mellé és elővette a lábait.

-Ez az én génállományom. Ismered minden sejtemet egyesével. Nem vagyok darwini értelemben egy örökítésre érdemes egyed, tudom. De ha gyereket akarsz van más mód is. Spermabank, örökbefogadás, donorozás? Hm? - Újra ő volt, a meleg tekintetével, komolyan de tartva a választól.

-Szeretlek.

-Pláne. - Attila szomorúan elmosolyodott. - De ez nem oldja fel a félelmed. Ha félsz ettől akkor hamarosan totál elhidegülünk egymástól.

Ági hallgatott. Érezte milyen igaz ez, és semmi ötlete nem volt a megoldására.

-Passz. - mondta Attila mosolyogva. - Te vagy a második szerelmem aki ezért hagy el.

-Dehogy hagylak el! - pattant fel Ági.

-A félelem nagyon nagy úr és sokkal jobb a marketingje mint a szeretetnek. - Attila sóhajtott egyet, mint aki maga is megkönnyebbült.

Ági visszaült. Ismerte Attilát, mint a tenyerét. Tudta, hogy a személytelen humorizálás életük legnagyobb drámája közepén a feladás jele. Ő fejben már feladta, elengedte Ági kezét.

-Te is félsz. - mondta ki Ági végül.

-Persze, mert tudom mivel jár, de én legalább a látványt már megszoktam. De senkinek nem kívánom azokat a tekinteteket a buszon. - nézte Ágit hosszan. - Ha akarod sterilizáltatom magam.

Ági csuklani kezdett, Attila pedig elfordult.

Éppen a pultnál várta a sörét mikor megcsörrent a telefonja. Mozdulatai kissé már koordinálatlanok voltak, de még nem volt kimondottan részeg.

-Kicccso. - szól bele kicsit talán hangosabban mint tervezte.

-Szirtes. - hallatszott valahonnan nagyon messziről.

Csoki visszatette a sört a pultra és átvette a telefont a másik fülére.

-Részeg vagyok.

-Én is. - sercegett a túloldal.

-Hol?

-Itt a mamut mellett...őőő. meg sem néztem a nevét, de mindegy... csak.. nem tudom.

-Ehhehehehe – nevetett Kicsó – Milyen ott a sör?

-Jah. Jó?..

-Rendesen be vagy állva... - röhögött Kicsó és odahajolt a pultos lányhoz. - Éppen egy időutazáson veszek részt.

-Mi? - próbált képbe helyeződni Attila a vonal végén.

-Semmi, semmi. Derítsd ki a nevét a helynek én meg hívok egy taxit. - mosolygott. Aztán megfogta a sörét és odavitte annak a csinos barnának a bárpult másik végében ült a barátnőjével. A taxiban már majdnem józan volt. A bár előtt pedig ideges mint egy vizsgázó egyetemista. Bent megtalálta a szétcsúszott Attilát és rendelt neki egy vizet, magának meg egy ugyanolyan sört, amit a lánynak adott alig negyed órája.

-Szarul nézel ki. - mondta miközben leült Attila mellé z ablakon kibámuló asztalhoz.

-Jah.

-Nahát! Lábon?!

-Jah.

-Szakítottatok. - nem tudta palástolni az elégedettségét

-Jah.

-Nekem is azt kéne. - dörmögte maga elé.

-Jah. - mondta Attila ugyanolyan ritmusban, még a biccentés is gépies volt mellé. Az utcát nézte. A feldíszített fákat és vastag kesztyűs kötött sapkás lányokat, akik egymást várták a sétálóutcában.

-Mi a fasz bajod van?

-Hm. - gondolkodott el ET. - Szakítottam a szerelmeddel. Gondoltam hátha akkor most jobb nekünk.

-Hát nem tudom.

-Hm. Jah.

Hallgattak, aztán lassan hatni kezdett a víz és ET tekintete is kiélesedett.

-És veled?

-Egy Zsófi nevű csajjal élek.

-Na de jó. - Attila kisandított Kicsóra és megcsillant a szeme. - Házasság? Gyerek?

-Na bazd meg ET, ez nem vicces.

-Ó dehogy nem. - Kicsó fele fordult és az alkoholtól nedves szemekkel fürkészni kezdte az arcán megjelenő reakciókat. - Ő igen és te nem, vagy egyik igen másik nem... vagy

-Ó hagyjál már. Nyilván esküvőt akar, aztán sietve gyereket, de melyik szerelmes harmincas nő nem ezt akarja? - nagyot húzott a söréből. - Most komolyan erről fogunk dumálni?

-Fiatalabbal kell kezdj. Le kell cserélni harminc körül őket. - bólogatott nagy komolyan. - Illetve neked. Én a'szem ligát váltok.

-Mit csinálsz? - Kicsó közelebb hajolt.

-Pasizni fogok. Okos vagyok, törékeny és menő, nem kell nagyon erőt vegyek magamon, hogy egy édes meleg fiúnak tűnjek.

-De nem vagy meleg, baszki. Ez nem ilyen...

-Lehet hogy menne. Még nem próbáltam.

-De.. nem áll fel pasikra, nem?

-Nem.

-Akkor.

-Akkor szopás. Mármint – elvigyorodott, gonoszan és hidegen – nem a szopás marad, hanem a sterilizálás.

Kicsó nézte aztán ivott aztán inkább az utcát nézte, aztán újra ET-t. - Mi van?

-Kidobtam Ágit két napja, mert nm fekszik le velem, vagy ha igen, abban nincs köszönet.

Kicsó kinyitotta a száját, aztán szólás helyett inkább kiitta a maradékot és intett a pincérnek egy újabbért.

-Most akkor szerelmi bánat van?

-Olyasmi. Időutazás is van. Doctor Who vagyok, aki újraéli a kapcsolatait.

Kicsó hátradőlt és az utct nézte.

-Jah.

-Te is?

-Jah.

-Gyereket akar.

-Jah.

Attla elmosolyodott.

-Csinálj neki gyereket. Sokat. Neked jók a génjeid.

Csoki rámeredt.

-Nem. - mondta aztán. - Én ugyan nem. Nekem is szakítanom kéne.

-És összejönni Ágival.- búgta a fülébe Attila. - És csinálni szépséges kis Ágikákat és pár csini ki csokit is.

Csokit kirázta a hideg.

-Kurva részeg vagy.

-Látod pedig vizezel.

-Így is.

-Nem is. Csak őszinte vagyok. - a szemei vöröslöttek a hideg neonfényben is. - Sajnálom, hogy elszerettem a nődet, de..

-... valójában nem sajnálod.

-Téged sajnállak... meg most már magamat.

-Ez beteg.

-Mindegy. Én már elbasztam vele... - körülnézett – kérek egy ilyet én is. - mutatott Kicsó sörére.

Kicsó intett a pincérnek, hogy Attila túl részeg, nem szomjas már.

-Nem bírod a piát. - fordult aztán a csalódott ET-hez.

-Jah.

-Össze fogsz hányni mindent.

-Jah.

-Hazaviszlek.

-Hehehehe. - Attila ismét közel hajolt. - Vigyél haza te sármos tenyészcsődör.

-Mit röhögsz? - Kicsó megfogta Attila fejét. - Mi van veled?

-Meghaltam és valami halhatatlan gonosz hordja a testem éppen. Le foglak hányni.

Ági pakolászta a cuccait az albérletben. A könnyei már elapadtak. Hiába minden józan szó, minden megértő érintés végtelenül aljasnak és gyávának érezte magát. Annyira szerette volna, ha működik, ha el tudja hitetni mindkettőjükkel, hogy a test csak test és a belső szépség sokkal fontosabb. De nem ment. Annyira bepánikolt hogy képtelen volt belelazulni a szexbe. Aztán meg már semmibe. Attila hol édes volt, hol keserű, végül kidobta. Keményen, gyorsan és őszintén. Egy napot adott neki összepakolni, aztán hívott neki egy taxit és hazaküldte. Ő teljesen megszeppenve pakolt össze de a taxiba sírva szállt be. Képtelen volt túllendülni a genetikán. Juharné Zita, az anyja pszichológus barátnője azt tanácsolta, hogy menjenek párterápiára, de Ági nem akart. Attila szeme elé sem akart kerülni. Zitának úgy fogalmazott, hogy végig hazudtam neki, mert benne semmi nem változott.

Kipakolta a ruháit, aztán főzött egy teát.

-Azt gondoltam mélyebb közöttetek a kapcsolat annál, hogy ezt ne tudnátok kezelni. - mondta Zita akkor, - Anyád annyi jót mondott róla.

-Nekem is. - bólintott Ági akkor – Főleg azt hogy jaj szegény fiú... később pedig, hogy szegény szülei.

Ági keserűen elmosolyodott az emlék felidézésekor a vízforralót várva. Mennyi jel volt, mennyi apró jel, amit nem akart meglátni. Attila sosem beszélt családról, gyerekekről, és Ági sem hozta szóba, pedig biztosan kellett volna. Ezen kívül boldog volt. Cirógató, békésen mosolygós napokat éltek, saját belső poénokkal, illatos fürdésekkel és madárcsicsergős reggelekkel. Attila valóban lábra kapott és a kezdeti nagyon szerencsétlen kétbotos bicegéséből hamarosan egy könnyed egybotos sima járást fejlesztett. Megéltek, jól voltak. Egy év után pedig bekapcsolt Ágiban a para. Hiába mondta Attila, hogy eddig sem történt semmi. Szedi a fogamzásgátlót, eztán sem fog teherbe esni, de ez Ágit nem nyugtatta meg. Sosem mondta ki neki a legfontosabbat, hogy csontig maró szomorúsággal tölti el a gondolat, hogy ne legyen soha gyereke. Persze spermabank meg örökbefogadás, de ő normálisan, klasszikusan szeretne gyereket a szerelmétől. És ez az. Ez a kulcs. Hiszen akkor szembesült vele, hogy nem szereti Attilát annyira, hogy bevállalja ezt a rizikót, még akkor sem, ha nem biztos a gyermekük esetleges végtaghiánya.

Leült a sötét kis konyhában a teájával és próbált túl lenni a szakításon. Minden percben hiányzott neki a légkör amiben éltek, de érezte hogy helyesen döntött.

Zsófi belesett a sütőbe. A mozdulat hatására a sült illata kiszabadult. Elégedetten vette le a kötényt és indult a szobába.

-Még negyed óra kell neki.

Balázs a tévé előtt ült, rá sem nézett.

-Jó.

-Kivel söröztél tegnap?

-ET-vel.

-Kivel?

Kicsó felsandított.

-ET. Szirtes Attila. hm? - kérdő nézett Zsófira. Nehezen hitte, hogy még sosem mesélt neki T-ről, de emlékezni valóban nem emlékezett. Őszintén szólva egy beszélgetésére sem emlékezett Zsófival. A lány decens, magas szőke nő volt. Jogi végzettséggel dolgozott a telefonos cégnél tizenkét éve. Jól keresett, heti kétszer konditerembe járt, jól főzött és volt saját lakása. Ruhában és ruha nélkül is meglehetősen dekoratív nő volt. Kicsó pedig életösztönből felszedte és kielégítette az ágyban és felvállalta a cégnél, néha még bulizni is elment vele.

-Nem tudom ki. - ült mellé a kanapéra Zsófi. - Valami amiről beazonosíthatnám?

-Kerekes székes. - Kicsó lehunyta a szemét egy pillanatra és csatornát váltott, a sport 1-ről az RTL X faktorra.

-Mi bajod van?

-Mi bajom lenne? Semmi. - Átkarolta Zsófit de a távirányítót nem engedte ki a kezéből.

-Tényleg rokkant?

Balázs egy pillanatig hezitált, aztán lenémította a tévét.

-Réka azzal fárasztott tegnap, hogy esküvőt meg gyereket akarsz. Fasza lenne ha nekem jeleznéd és nem a kis telemarketinges csipkeszájú barátnődnek.

Zsófi hátrahőkölt.

-Te részeg vagy?

-Nem. Józan vagyok. Az a baj. Szóval?

-Harmincnégy éves vagyok. Együtt élek egy fickóval akivel jól érzem magam. Szerinted?

-Szerintem ennyi elég.

-Tudom, hogy te nem vágysz többre, de én örülnék. Csapodár vagy, titokzatos, autonóm és szexi. - elmosolyodott szeretettel és olyan melegséggel ahogy igazán szerelmes nők tudnak csak. - Én pedig szeretnék gyereket tőled, és szeretnék a feleséged lenni. - nagyot sóhajtott annak tudatában, hogy Balázsnak fogalma sincs mekkora erőfeszítés volt tőle kimondni ezeket, ahogy arról sem, hogy ezzel, hogy neki kell kérnie a fele jóérzés már el is veszett.

Kicsó csak bámult rá, aztán kiment a konyhába egy sörért. Kibontotta és bámulta a néma tévén a tátogó énekeseket. Zsófi ült és várt. Aztán felkelt és elzárta a sütőt. Mikor visszatért Kicsó már a sör javát megitta.

-Nem vagyok beléd szerelmes, Zsófi. Eszembe sem jutott, hogy már itt tartasz, hogy házasság és gyerek. Én nem akarok ilyen gyorsan családot alapítani.

Zsófi csak nézte.

-Voltam már így. Bepánikoltam és elváltam. - széles gesztust tett a sörös dobozzal. -Most ugyanezt érzem. Nem akarok. Nem.

Zsófi ült és nem mozdult.

-Voltál már valaha szerelemes?

-Akartam e valakit elvenni?

-Igen.

-Igen. De csak hónapokkal a szakításunk után jöttem rá.

-Akkor menj vissza hozzá. Innen pedig a hétvégén cuccolj el. - azzal kiment a konyhába és felvágta a csirkét. Volt ideje némán sírni a konyhában és a fürdőben, míg Csoki végignézte a hokimeccset a sport1-en.

Attila a kiüresedett lakásban ült. Túl volt 9 óra Assasin Creeden és 3 óra GTA-n. Vöröslöttek a szemei a monitorbámulástól. Felment Facebookra és kissé módosult tudatállapotban létrehozott egy nicket Motó Úr szaval néven és feltöltött pár jobb novellát és hangulatosabb képet. Bejelölt véletlenszerűen idegen embereket és ha visszajelölték azok ismerőseiből újabb random arcokat megjelölt. Hajnal fele elaludt és Ágival álmodott, ahogy összegabalyodva nézik a Sherlockot. A zenéje még szólt a fülében mikor felébredt. Fél kilenc volt és a Sherlock zenéje szólt, azaz csörgött a telefonja. Jónás Judit volt az, aki színesebbnél színesebb melókkal bombázta. Mikor lerakta megeresztette a vizet és elmerült a kádban.

-Motó úr leszek. - mondta ki hangosan, kedves hangon. - Nem járok senkivel. Okos vagyok és megközelíthetetlen, vicces és titokzatos. És ha nagyon dughatnékom van majd hívok egy kurvát! - ordította.