Csomópont

András szólt, hogy recepciós állás van a házban ahol dolgozik. Be tud nyomni, ha pontos leszek és továbbra sem hízok el vagy varratom szét magam. Mindent megígértem persze, tetoválást nem értettem, de nem érint a dolog így nem feszegettem értetlenséggel a tűrésküszöböt. ET nem rendült meg a hírtől, csak én éreztem magam újra árulónak, és ezzel fordított arányban újra felnőttnek. Persze egyik sem igaz.

A budai irodaház csupa üveg, hatalmas, hófehér aulájában ülök egy szótlan kis nővel akit Noéminek hívnak és nincs negyven kiló és nincs húszéves sem. Távolabb telefonját babráló biztonsági őrrel. Szemben velem két vörös lift, előttem a napi posta. Nézegetem, bedobálom a fakkokba őket, hogy aztán összeköthessem a kupacokat csios széles hófehér gumiszalaggal. Minden nagyon komoly, tiszta és profi. Tegnap voltam fodrásznál mégis kócosnak és rendetlennek érzem magam. Tiszta, vadiúj ingben ülök, komoly arccal. A kis nő reggel elsuttogta a nevét, enyit beszélgettünk. A lagyma kézfogása még reggel kiölt bennem minden érdeklődést. A telefont ő kezeli. Lassan, rossz színészekhez illő túlartikulált hangon beszél, halkan és precízen a telefonba. Mosolygok, mennyire próbál ide illeni. Hasonlítunk. Én is minden sejtemmel remélem, hogy sosem jönnek rá, hogy mennyire nem illek ide.

Próbaidőm első napjának fele már letelt. Láttam a napi forgalomból részletet. Semmi vészes. A nők zöme lopva lesett meg. Néhányan mosolyogtak. Erősnek kell lennem. ET egész éjjel forgolódott. Próbáltam aludni de a motyogása mindenhogy elért. Ha meg lesz ez a meló elköltözöm. Tud ő magára vigyázni.

A magas kövér szőke nő magabiztosan lépked végig a hófehér aulán. Megáll előtem és angolul beszél. Mosolygok. Mi mást tehetnék. Gyér tudásommal válaszolok, miközben lesem a pult alatti puskapapíromat. A nő van vagy száz kiló, természetes hosszú szőke, finom sminkje alatt férfias vonásokkal. Legalább ez. Elmondom. Noémi felszisszen halkan mellettem. Én mosolyogva beszélek tovább a nőnek, hogy hol találja azt az ingatlanirodát és merre és kit. Mosolyog. Megköszöni. Megy.

-Mi sziszegsz.

-Nem jó igeidőt használtál.

-Jah? - nézem a lányt és őszintén nem értem min feszeng. A nő megértette. Más nem számít.

-Svédeket várnak... - nézi okoskodóan a papírjait – De holnapra írták fel őket. Meg a tolmácsot.

A nő a lift előtt áll. Egész délkelőtt ültem, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve felpattanok és odasietek és vele tartok.

Persze valóban egy nappal korábban jött. Persze segíek neki megkeresni a szállása telefonszámát. Persze segítek másikat keresni neki egy éjszakára. Nem szép, nem kedves, de legalább nem a savanyú kis picsa mellett gubbasztok, hanem hasznos vagyok. Örül. Megkérdezi a nevem. Kezet fog. Holnap jön megint – mondja és távozik a taxival amit hívtam neki.

Visszaülök.

-Szőke nő. - motyogja Noémi az orra alatt.

Nem válaszolok.

Másnap persze kicsit korábban jön a nő. A vonásai nem lettek szebbek és az alakja se lett vonzóbb. Kedvesen csicsergek vele míg befut a svéd különítmény másik két tagja. Felmennek az irodába. Még mindig csak kilenc van. Mikor visszaülök Noémi előtt a recipultra támaszkodva áll egy fickó. Noémi arca láng vörös és halkan dadogva mond valamit a fickónak. Az aláírja a belépős papírt és rám sem nézve a lifthez lép. Valóban elég figyelemfelkeltő. Olyan mint egy fotómodell munka közben. Noémire vigyorgok a legádázabb ezerfogú mosolyommal.

-A tolmács. - nyögi ki ő és látom, hogy oda a szív és mára a bugyija is.

-Hercz Ákos, - pillantok a papírra. - a női szívek gyilkosa. - suttogom diszkréten Noéminek, aki újra elvörösödik.