Szinte látom ahogy kikanyarog az enjoy the ride basszusa a nyitott ajtón át a belsőudvarra. Kicsit talán megkapaszkodik a lassan rozsdálló míves korlátokban, miközben feltornázza magát a negyedikre. Ott - gondolom - már csak duruzsolás, de értő fülek még a morning show üvöltözésén át is felismerik. Persze nem sok fogalmam van róla, hogy vannak e értő fülek a negyediken.
Az ajtóm nyitva, de semmi késztetésem nincs kimenni. A fonott szék amíg nem laktam itt eltűnt, így beújítottam egy csodálatos méregzöld műbőr fotelt. Megveszekedett ocsmány de pont olyan kényelmes is. A macska részére elhelyeztem benne egy fűzöld thermo plédet nyolcrét hajtva, hogy meg ne fagyjon szerencsétlen, de ő dacolva velem és az időjárással a széles háttámlán gubózkodik, amíg ki nem nyitom reggelente az ajtóm.
Hívjuk ezt szellőztetésnek, bár inkább a jólét felismerésének jógi gyakorlata lenne a méltó szó rá. Mert amilyen csontrepesztően hideg van így reggel fél hétkor, megállni, izé, megülni ebben negyed órán át férfias kihívás, höh, magyaros virtus. Utánna a hála, és megint a hála, hogy 5 perc alatt visszamelegszik a kis lakásom, és van meleg ebédem, és ölmelegítő macskám is, aki esténként szerintem haza megy.
Míg a fentiek szerint mutatok rá magamnak önnön jólétemre én egyre hülök, a kávé meleg még egy darabig. Macska a másik,enetránsan zöld pléddel gondosan letakart combomon, amíg így várunk dér nő a kerekeimre. Csodás.
Enjoy the ride, énekli Sky, és próbálok én is ráhangolódni. Visszaköltöztem ide, most harmadszorra, megint egyedül. Persze okosabb lettem, talán egy picit bölcsebb, elszántabb nem, de őszebb mindenképpen. Igyekszem nem a gazdálkodj okosanra gondolni, és az abban gyakran megjelenő vissza a startmezőre lapra, sokkal inkább a ritkább, de vágyottabb tárgynyeremény sorsoláson színestévét nyertél-re, de nem sok a reményem élő lakótársra. Tévém nem volt, nincs, és nem lesz.
Felhagytam a fordítással mint munkával és inkább könyvelek. Nagyobb arra az igény, mint bármi másra. Megy is, bár nem is reméltem. Van abban biztonság, hogy csak akkor működik, ha jól csinálom. Nincsenek lappangó hibák. Így aztán a varázslatos orosz ezoterikus irodalommal más vív manapság, én meg játszásiból sci-fit fordítok, meg önzetlenkedek kezdő írókkal magyarról angolra, hátha a bolygó távolabbi oldalán valaki beléjük szeret.
Apropó beléjük szeret. Ezek azok a gondolatok, ahol abbahagyom azt ami ezekhez vezet. Lerakom, kikapcsolom, becsukom, elteszem, bármi is volt az, és valami markánsan másba kezdek. Most is itt az elég. Macskástul, lendülök és csukom be az ajtóm, kicsit hevesebben mint halkan. Macska felriad, én pedig begurulok a szobába. Ideje elővenni az ezüstszínű laticelt.
Az ajtóm nyitva, de semmi késztetésem nincs kimenni. A fonott szék amíg nem laktam itt eltűnt, így beújítottam egy csodálatos méregzöld műbőr fotelt. Megveszekedett ocsmány de pont olyan kényelmes is. A macska részére elhelyeztem benne egy fűzöld thermo plédet nyolcrét hajtva, hogy meg ne fagyjon szerencsétlen, de ő dacolva velem és az időjárással a széles háttámlán gubózkodik, amíg ki nem nyitom reggelente az ajtóm.
Hívjuk ezt szellőztetésnek, bár inkább a jólét felismerésének jógi gyakorlata lenne a méltó szó rá. Mert amilyen csontrepesztően hideg van így reggel fél hétkor, megállni, izé, megülni ebben negyed órán át férfias kihívás, höh, magyaros virtus. Utánna a hála, és megint a hála, hogy 5 perc alatt visszamelegszik a kis lakásom, és van meleg ebédem, és ölmelegítő macskám is, aki esténként szerintem haza megy.
Míg a fentiek szerint mutatok rá magamnak önnön jólétemre én egyre hülök, a kávé meleg még egy darabig. Macska a másik,enetránsan zöld pléddel gondosan letakart combomon, amíg így várunk dér nő a kerekeimre. Csodás.
Enjoy the ride, énekli Sky, és próbálok én is ráhangolódni. Visszaköltöztem ide, most harmadszorra, megint egyedül. Persze okosabb lettem, talán egy picit bölcsebb, elszántabb nem, de őszebb mindenképpen. Igyekszem nem a gazdálkodj okosanra gondolni, és az abban gyakran megjelenő vissza a startmezőre lapra, sokkal inkább a ritkább, de vágyottabb tárgynyeremény sorsoláson színestévét nyertél-re, de nem sok a reményem élő lakótársra. Tévém nem volt, nincs, és nem lesz.
Felhagytam a fordítással mint munkával és inkább könyvelek. Nagyobb arra az igény, mint bármi másra. Megy is, bár nem is reméltem. Van abban biztonság, hogy csak akkor működik, ha jól csinálom. Nincsenek lappangó hibák. Így aztán a varázslatos orosz ezoterikus irodalommal más vív manapság, én meg játszásiból sci-fit fordítok, meg önzetlenkedek kezdő írókkal magyarról angolra, hátha a bolygó távolabbi oldalán valaki beléjük szeret.
Apropó beléjük szeret. Ezek azok a gondolatok, ahol abbahagyom azt ami ezekhez vezet. Lerakom, kikapcsolom, becsukom, elteszem, bármi is volt az, és valami markánsan másba kezdek. Most is itt az elég. Macskástul, lendülök és csukom be az ajtóm, kicsit hevesebben mint halkan. Macska felriad, én pedig begurulok a szobába. Ideje elővenni az ezüstszínű laticelt.
Hooray wellcome back!!! :)
VálaszTörlés