ízek imák szerelmek

Szakadt a hó. Csoki kezei belemerevedtek a farmerzsebbe. A nyakéba becsorgott a hólé. A cipője még bírta a rohamot a szempilláin azonban idegesítően megültek a pelyhek. A sétányon mászkált fel és alá, mint valami csőben. A hóeséstől nem látott rá a budai hegyekre, de még a Logodi fái is nyomasztó szürke masszába vesztek. A kopasz fák között mint valami sci-fi rajzó rovarjai villantak fel a lámpák fénykörében a zuhogó hópelyhek.

Négy nap múlva indult. Már megvolt a repülőjegye, már aláírta a szerződést, már négyszer beszélt telefonon Áronnal és kétszer a főbérlővel. Hála Áginak és a rengeteg filmnek amit megnéztek az angolja jobb volt mint amikor nyelvvizsgázott belőle. Svédül ugyan nem tudott, a sötétet sem bírta de a kalandvágy úgy tombolt benne mint kamaszkorában a tesztoszteron. Csak Attila nem tudta még, hogy legalább hat hónapra Stockholmba költözik. Amikor látja, amikor együtt ülnek valahol és Attila azzal a kis kívülálló mosollyal kommenteli a világot Csoki képtelen volt megmondani neki.

Ági csak egyszer kérdezte meg tőle, számon kérően, hogy mitől félti ET-t? Nem fog összeomlani nélküle. Akkor elnevette a dolgot, mert nem is attól félt, hogy ET összeomlik. Sokkal jobban szégyellte magát, hogy itt hagyja. Pedig nem sokat voltak együtt. ET sokat fordított, és sokat csetelt és facebookozott mindenféle lényegében ismeretlennel. Csoki dolgozott és Áginál aludt. Ági néha benézett Attilához, hetente egyszer elmentek valahova együtt, de láthatóan Attilának a gesztus is elég volt, nem hiányzott neki a nyaggatás és hurcolászás.

Aztán megindult a lavina és pár hét alatt betemette. Már Ágival sem gondolt, ET-vel sem, csak az út érdekelte és a munka. A távolság és feladat, vagyis inkább az erőpróba. Az utolsó nagy megmérettetés mielőtt megállapodik és lenyugszik – gondolta és leveregette a válláról a havat. A Levéltár épülete mint valami tévedésből itt felejtett varázslóiskola meredt észak felé mellette és kémlelte a zuhogó havat. Sóhajtott és elindult lefele a Széll Kálmán tér irányába.

Attila már az ajtóban volt mikor Csoki átvágott a behavazott belsőudvaron. Plédbe tekert teste otthonos kényelmet sugárzott, arcán a jól ismert mese váró mosoly.

-Zuhany? Forralt bor?

-Ebben a sorrendben. - a küszöbön toporgott egy keveset aztán belépett. A lakásban valami halk ambient szólt. Valami hús sülhetett, mert az illattól hangosat kordult Csoki hasa. - Jut a húsból is?

-Persze. Vedd le azt a sok vizeset, aztán kapsz enni, aztán úszhatsz egy órát a kádamban aztán kidoblak ha nem haragszol. - adta ki az utasításokat Attila de ott maradt az ajtónál figyelve Csoki küzdelmét a bakancsával.

Oldalast ettek, savanyú káposztával és kenyérrel. Csoki szinte zabált.

-Van oldalas Svédországban? - szakadt ki belőle a kérdés.

-Gondolom van. Ha elköltöznék én csak nokedliszaggatót vinnék. Minden más könnyen beszerezhető.

-Klasszik túrórudi probléma?

-Már ha probléma ez egyáltalán.

-Elmennél? - nem nézett Attilára csak a hússal vacakolt. Hirtelen nem volt éhes már.

-Nem hiszem... - komótosan megtörölte a száját és hátra dőlt. - … végül is esetemben azt hiszem teljesen mindegy, hogy itt lakom e vagy mondjuk Prágában, vagy mondjuk Amszterdamban vagy Los Angelesben. Online élek zömében. Ha van kaja házhoz szállítás és internet akkor nekem már jó.

Csokiban újraéledt a remény, hogy Ági elmesélte már Attilának. Könnyebb lenne úgy. Hirtelen elhatározta magát.

-Elköltözöm.

-Már elköltöztél. - Attila úgfy mosolygott mint a legbetegebb szóviccei előtt szokott.

-Már úgy értem nagyon elköltözöm.

-Jah. - visszatért a húshoz. - végül is ilyen kicsit elköltözni nem érdemes. Ő már tudja? - újra Csokit nézte mint egy tudós a ritka rovart, szerető érdeklődéssel de személytelenül.

-Ági? Igen. Igen, de nem is tudom örül e vagy nem. végül is mindegy. - lenyelte a falatot. - Van söröd?

-Télen nincs, tudod.

-Jah.

-Nah?

-Ákos felvesz a cégéhez. Ilyen irodai forgalomirányítónak, tudod.

-Ákos? A Doktor Ákos?

-Igen.

Attila nézte őt és lassan rágta a húst. Aztán újra megtörölte a száját.

-Ő Stockholmban él.

-Igen.

-Van két gyereke meg egy alacsony barna svéd felesége.

-Mindig kilógott a sorból.

-Kimész?

-Ki.

-Ágival?

-Áhh, egyedül!

-Mikor?

-Négy nap múlva.

-Elsején kezdesz.

-Igen.

-Nahát.

-Meg leszel? - nem mert ránézni. A kerekesszék hangtalanul mozgott. A másodikon lakott valami fura fickó aki havonta beolajozta neki. Régebben, évekig ezt is Cski csinálta. A hús elfogyott. Attila a savanyúság szálait tekergette a villájára mint valami sápadt makarónit.

-Én? Én meg. De te apám... - elnevette magát … se a sötétet se a hideget, se a havat, se a hűvös temperamentumot nem bírod. Nem beszélsz svédül, nem bírod a feketéket, ráadásul képtelen vagy ugyanúgy beszélni nőkkel és férfiakkal, és még az IKEA-t is rühelled. - Hangosan kacagott. - Ez beszoptad drága barátom. - igyekezett uralkodni a nevetésén és komolyan nézni Csokit, de kevéssé sikerült. - Jól meggondoltad gondolom, ha négy nap múlva indulsz. - Újra elnevette magát. - Nem is tudom miért jöttünk be enni a lakásba.

-Hülye vagy. - motyogta a húsnak Csoki, mert mást nem tudott mondani neki. Mintha üvegszilánkokon lépkedne. Nem volt ezek után mit mondani. Csalódott volt és kisemmizett. Úgy érezte magát mint már annyiszor, mikor felmondásával megelőzte hogy kirúgják.

Csoki nem is zuhanyozott le. Megette a húst, kicsit agonizált a konyhában valami ott felejtett töménnyel, amit Attila tett elé, hogy szokja, mert a hosszú északi teleket másként kibírni nem lehet.

Aztán inkább haza ment. Haza, Ági lakásába, ahol a szekrényben volt egy polca de a fogkeféjét nem tette ki fürdőszobában a polcra.

Attila végighevert az ágyán. A plédek kusza fészkében bevackolt mint egy kutya. A lejátszó Troels Abrahamsen-től az End Scene-t játszotta. Attila végiggondolta a lehetőségeit. A telefonjával úgy ahogy volt, hanyatt fekve leellenőrizte a bankszámláját, majd egy jegyzeten a telefonba gépelgetve számadást készített. Felzaklatta a dolog még így is, hogy Ági hetek óta készítette elő a terepet. Így utólag annyira egyértelmű és szép a gondoskodása. Úgy állította be, mintha ő, Ági készülne külföldre.

Édesek, gondolta, és kicsit meg is hatódott. Úgy érezte magát mint mikor elköltözött otthonról. Szerető féltő közegből a saját útjára lép. Emlékezett mennyit és mekkorákat esett. Természetesen tudta hogy a magány felemészti lassan és alattomosan, de mostanra rájött, hogy nem ott van a magány ahol a teste.

Akkor már hetek óta egészen más ritmusban élt. Nyolckor kelt, így nem látta Margitkát távozni. A macska már túl volt a reggelin és a küszöbön ülve várta őt. A kávét még így télen is kint levegőzve itta meg a macskával az ölében. Aztán bevonult a frissen kiszellőztetett szobába elvégezni az űrhajós laticelen a szokásos gyakorlatokat, majd betett valami kellemes zenét és egy óra szabad szörföléssel kezdte a napot. Tíztől kettőig koncentráltan dolgozott majd megebédelt valami házhoz szállítós könnyűt és újra dolgozni kezdett. Délután négy felé melegedett bele igazán és hét körül abbahagyta. Evet valami könnyűt és újra szörfözöt egy órát, este megnézett két epizódot valami krimiből vagy megnézett egy mozifilmet. Nagyon hatékony volt így és koncentrált. A két órában limitált szörfözésbe belefért levelezés és csetelés is bőven.

Feküdt az ágyán és a mennyezetet nézte. A felkészülési időnek vége, gondolta. Aztán lenyomta a hármast a gyorshívón.

-Szia ET! - köszönt a telefonba Ági. A hangján hallatszott hogy a vállával fogja a füléhez a telefont.

-Mosogatsz?

-Igen. - mosoly – mi újság?

-Csoki lelép a svédekhez.

-Jah. -csend - Jól vagy?

-Persze. És te? Igazából ezért hívtalak. Nyilvánvaló hogy tudtad hetek óta. Hogy bírod?

-Már megbarátkoztam a gondolattal.

-Megvárod?

-Megvárjam?

-Tőlem kérdezed?

-Ki mástól?

Csend.

-Ezt neked kell tudnod. Nem olyan nagy macho ő mint mutatja.

-Ezt már látom én is. Nem hiszem hogy megvárom. Mit várjak rajta? És te macho vagy?

-Nem. Én sosem.

Csend.

-Figyelj, ha bármikor, tényleg bármikor úgy érzed csörögj rám és visszahívlak.

Ági elnevette magát.

-Ez olyan mint egy dalszöveg.

Valami beesett a vízbe és a csobbanás elvonta a figyelmüket.

-Megvan? - kérdezte Attila mintha mi sem történt volna.

-Meg. Köszi, csak a mosogatószeres flakon.

-Jól van akkor. Mosogass én meg pakolászok, aztán majd beszélünk.

-Oké. És kösz.

-Szívesen. Most ez lehet hogy hülyén hangzott, de szerettem volna ha tudod, hogy bár lábam nem sok, de lehetnek olyan helyzetek amiben pont erre van szükség.

-Mire gondolsz? - ági áttette a telefont a másik füléhez és elfordult a mosogatótól.

-Nem tudom. Bármire.

-Fura vagy.

-Mindig.

Csend.

-Akkor szia Ági. - mondta nagy komolyan.

-Akkor szia Attila. - még hallotta ahogy Attila elneveti magát ezen.

ET kimászott az ágyból és módszeresen összepakolt. Minden amire szüksége volt belefért egy közepes alpinista zsákba. Lefoglalta a vonatjegyet és írt annak a srácnak akinek a blogját akkor már fél éve olvasta, és akivel hetek óta kommentben beszélgettek. Ha minden jól megy a szállása így biztosított. Ízek imák szerelmek volt szerelmek nélkül. Négyszer nézte mag azt a filmet a költözködések miatt. Nem volt jó film, a romantikus szál sem érdekelte és még Julia Roberts sem jött be neki. De benne volt a filmben az a bogár ami befészkelte magát a gondolatai közé. Volt annyi pénze hogy elinduljon, hogy nekivágjon, hogy megpróbálja. Amíg Csoki nem nyögte ki hogy lelécel, csak Ágival agonizáltak az országelhagyásról, vele is csak elméletben, addig nem vágott bele ő sem. Nem akarta itt hagyni őket, a biztonságos meleg zugot, a biztos kiszámíthatóságot. De ha Balázs elmegy, vissza valószínűleg nem jön, és akkor Ági is el fog párologni az életéből pillanatok alatt, és akkor nem marad ürügye maradni.

Róma, Barcelona, London, New York Tokió volt a vágyott lista. Egyre nagyobb kihívások, mindenhol 6-6 hónap.

Vagy ahogy alakul.