Aztán azon kaptam magam, hogy már megint máshol lakom. Csenge. Édes, törékeny, nagyon okos és olyan éles penge a nyelve, hogy kihozza belőlem a sört vedelő focinéző machot. Magam is meglepődtem, de ez van. lelkesen mutogatja a apóbbnál apróbb fehérneműit. Vett miattam combfixet is. Rendben van. Hümmögve hallgatom most is. Időnként főz valami bonyolultat. Olyankor van eper meg tejszínhab, hogy legelhessem a hasáról, mert az romantikus. Viszek neki pezsgőt mert attól elalél. Jól megvagyunk. Szereti a szótlanságot én meg megnémulok mellette.. Végül is összeillünk. Valahogy.
Egy órája beugrottam váltás ruháért ET-hez, de nem volt otthon. Ami igazán durva, hogy a kocsija, ott állt a szoba közepén. Egy pillanatra felrémlett bennem a mozdulat ahogy feláll belőle. De baszki, nincs lába!
Remeg a kezemben a cigi. A Grandio fái között megannyi telihold a sok világító lufi. A murva belement a cipőmbe és a söröm szagától is hányingerem támad. Csenge duruzsol, kacarászik, néha szerelmesen néz Elnézést kérek és a klotyó felé tendálok. A lépcsőn már a kezemben a telefon. Kicsöng. Fasza. Legalább ez. Kicsöng de nem veszi fel most sem. Újabb cigire gyújtok, aztán bemegyek hányni. Egy görnyedt olasz nekem jön kifele menet.
-Á! - lelkesedik! - Kicccsó!
-Na bazmeg. - szalad ki belőlem - Karlo!
Találkozik a tekintetünk. Megdöbbentő a szeme. Öreg az egész faszi, sokkal öregebb, mint emlékeztem. Most is azonnal fűvel kínál. a keze atyáskodón a vállamon. Gépészetet tanított régen, aztán kocsmát nyitott, most meg hostelt akar. Rom hostelt, mint ez. Mert ez jó.
-Olyan vagy mint ki a frontról ért haza. Na. - jól hátba vág.- beszélj!
-Túl sok nő, túl kevés munka. Szar.
-Szar. - bólint.
-Mennem kell Karlo, köszi.
-Ha meló kell szólj, mindig van. Ha nő, hát, az is van. - újra hátba vág. - A szakadék széle nekem ez a faszi. Rögtön tudom hol a helyem és visszasietek Csengéhez.
Mosolygok, mosolyog. megcsókolom.
-Baj van? - kérdezi azzal a komolykodással ahogy nők kérdezik csak.
-Baj, persze. - mondom. - De majd elmúlik. Mit hozzak?
-Majd jön a pincér.
-Mire ideérnek négyszer kihozom. Bort?
Látom, hogy látja. Azt hiszi másik nő. Végül is lehetne másik nő. Melóm csak az amit most éppen hanyagul látok el. Felkúszik a gyomorsav a torkomon. azért fizet, hogy segítsek neki. Fizet ezért nekem, hogy elvihessem a csajokat helyette is. A hűtőjét zabálom és épp csak valamit visszafolyatok a rezsibe. Ő nem költ. Nem megy sehova, alig eszik, nem vásárol. Vegetál. Én meg ugyanazt csinálom vele mint a comokkal. Az elején pedálozok, aztán felszedek valakit és be sem megyek. Belekortyolok a sörbe, hogy lejebb tuszkolja a keserűt.
Csenge néz. Simogatja a kezem.
-Mi bánt?
-A saját faszságom. - súgom, és ez legalább igaz is.
Elhúzódik, komolyan néz. Kicsit megjátszott, mint egy filmben. Neki sincs rutinja erre. Nézem a sört.
-Simán elmehetsz bármikor. Nem kell itt a nagy bűntudattól lógó orrút játszanod. Ha elég volt, köszönj el méltón és menj. De ez a nagy kussban ülök és megvárom míg kirúgnak viselkedés annyira undorító, alamuszi. - egyre jobban sziszeg. Vékony kis felsőteste behajol az asztal fölé.
-Nem erről van szó. - mondom a pohárnak. Pedig dehogy nem.
-Találtál magadnak valami vöröset, ugye? Láttam hogy nézted a Julit, ne hidd hogy nem vettem észre.
Ki lehet az a Juli? Nem emlékszem nevekre. Mindegy.
-Nincs nő, Csenge, figyelj már. - megfogom a kezét, a szemébe nézek. - Szeretlek.
SMS jellegzetes hangja hallatszik a zsebemből. Azonnal eleresztem Csenge kezét és kapok a mobil után. A mozdulat túl gyors. Csenge hátradől. Nézem a kijelzőt. ET.
"A Szimplában vagyok. Nem hallom ha hívsz."
Elnevetem magam, úgy nézek Csengére.
-Igazad van. Nem illünk össze. Ne haragudj. - csak fogom a kezét mégis és nézem ahogy a harag fájdalommá változik és aztán újra haraggá. Megérdemlem. Szorítja a kezem. Annyira jó lenne ha megpofozna legalább. Ha valaki megpofozna.
A Szimpla egy utcányira van. Futok. A sárgák nem engednek be. Telt ház van. Idegesen mászkálok fel s alá mint valami állatkerti nagyvad a rács előtt.
-Bent van a nőd?
-Nem.
-Higgadj le, jó, nem kell a balhé.
Elröhögöm magam.
- Nem vagyok ideges. - hallom magam és én sem hinnék magamnak. Megyek azért a kurva pofonért, érzem én is.
Aztán beengednek.
Aztán csak a állok a szűk lépcsőház előtt, és nem hiszek a szememnek. ET a padon ül a kertajtóban lábai mellette a padon csillognak és mosolyogva int nekem újra és újra egy hab nélküli egyujjnyi sörrel. De ez nem az az ET akivel együtt lakom, ez az aki csak néha, négyszemközt jelenik meg, aki vagány, magabiztos, kedves és eredeti. Odakullogok.
-Azért írhattál volna pár sort, hogy átoperáltatod magad, vagy valami. - Rogyok mellé.
-Akkor hova lett volna az élmény. Ha láttad volna az arcod!
-Csajok?
-Á. Egyenlőre örülök, hogy idáig el tudtam jönni. Kis lépések, tudod, kis lépésekben nagyon messze. - vigyorog a rövid haja alatt. Olyan ebben a szerkóban min egy filmsztár. Én meg úgy mutatok mint a sofőrje. Jól van ez így.
-Hozzak még egyet? - veszem ki a poharat a kezéből. - Vagy akarod még ezt a meleget nyalogatni?
-Szerinted el tudok menni a pultig? - vigyorog.
Folyton vigyorog.
Az epe visszahúzódott, a lelkiismeretem kussol. Van mód törleszteni. A dolgok nem változnak. Biztonságban vagyok.
Egy órája beugrottam váltás ruháért ET-hez, de nem volt otthon. Ami igazán durva, hogy a kocsija, ott állt a szoba közepén. Egy pillanatra felrémlett bennem a mozdulat ahogy feláll belőle. De baszki, nincs lába!
Remeg a kezemben a cigi. A Grandio fái között megannyi telihold a sok világító lufi. A murva belement a cipőmbe és a söröm szagától is hányingerem támad. Csenge duruzsol, kacarászik, néha szerelmesen néz Elnézést kérek és a klotyó felé tendálok. A lépcsőn már a kezemben a telefon. Kicsöng. Fasza. Legalább ez. Kicsöng de nem veszi fel most sem. Újabb cigire gyújtok, aztán bemegyek hányni. Egy görnyedt olasz nekem jön kifele menet.
-Á! - lelkesedik! - Kicccsó!
-Na bazmeg. - szalad ki belőlem - Karlo!
Találkozik a tekintetünk. Megdöbbentő a szeme. Öreg az egész faszi, sokkal öregebb, mint emlékeztem. Most is azonnal fűvel kínál. a keze atyáskodón a vállamon. Gépészetet tanított régen, aztán kocsmát nyitott, most meg hostelt akar. Rom hostelt, mint ez. Mert ez jó.
-Olyan vagy mint ki a frontról ért haza. Na. - jól hátba vág.- beszélj!
-Túl sok nő, túl kevés munka. Szar.
-Szar. - bólint.
-Mennem kell Karlo, köszi.
-Ha meló kell szólj, mindig van. Ha nő, hát, az is van. - újra hátba vág. - A szakadék széle nekem ez a faszi. Rögtön tudom hol a helyem és visszasietek Csengéhez.
Mosolygok, mosolyog. megcsókolom.
-Baj van? - kérdezi azzal a komolykodással ahogy nők kérdezik csak.
-Baj, persze. - mondom. - De majd elmúlik. Mit hozzak?
-Majd jön a pincér.
-Mire ideérnek négyszer kihozom. Bort?
Látom, hogy látja. Azt hiszi másik nő. Végül is lehetne másik nő. Melóm csak az amit most éppen hanyagul látok el. Felkúszik a gyomorsav a torkomon. azért fizet, hogy segítsek neki. Fizet ezért nekem, hogy elvihessem a csajokat helyette is. A hűtőjét zabálom és épp csak valamit visszafolyatok a rezsibe. Ő nem költ. Nem megy sehova, alig eszik, nem vásárol. Vegetál. Én meg ugyanazt csinálom vele mint a comokkal. Az elején pedálozok, aztán felszedek valakit és be sem megyek. Belekortyolok a sörbe, hogy lejebb tuszkolja a keserűt.
Csenge néz. Simogatja a kezem.
-Mi bánt?
-A saját faszságom. - súgom, és ez legalább igaz is.
Elhúzódik, komolyan néz. Kicsit megjátszott, mint egy filmben. Neki sincs rutinja erre. Nézem a sört.
-Simán elmehetsz bármikor. Nem kell itt a nagy bűntudattól lógó orrút játszanod. Ha elég volt, köszönj el méltón és menj. De ez a nagy kussban ülök és megvárom míg kirúgnak viselkedés annyira undorító, alamuszi. - egyre jobban sziszeg. Vékony kis felsőteste behajol az asztal fölé.
-Nem erről van szó. - mondom a pohárnak. Pedig dehogy nem.
-Találtál magadnak valami vöröset, ugye? Láttam hogy nézted a Julit, ne hidd hogy nem vettem észre.
Ki lehet az a Juli? Nem emlékszem nevekre. Mindegy.
-Nincs nő, Csenge, figyelj már. - megfogom a kezét, a szemébe nézek. - Szeretlek.
SMS jellegzetes hangja hallatszik a zsebemből. Azonnal eleresztem Csenge kezét és kapok a mobil után. A mozdulat túl gyors. Csenge hátradől. Nézem a kijelzőt. ET.
"A Szimplában vagyok. Nem hallom ha hívsz."
Elnevetem magam, úgy nézek Csengére.
-Igazad van. Nem illünk össze. Ne haragudj. - csak fogom a kezét mégis és nézem ahogy a harag fájdalommá változik és aztán újra haraggá. Megérdemlem. Szorítja a kezem. Annyira jó lenne ha megpofozna legalább. Ha valaki megpofozna.
A Szimpla egy utcányira van. Futok. A sárgák nem engednek be. Telt ház van. Idegesen mászkálok fel s alá mint valami állatkerti nagyvad a rács előtt.
-Bent van a nőd?
-Nem.
-Higgadj le, jó, nem kell a balhé.
Elröhögöm magam.
- Nem vagyok ideges. - hallom magam és én sem hinnék magamnak. Megyek azért a kurva pofonért, érzem én is.
Aztán beengednek.
Aztán csak a állok a szűk lépcsőház előtt, és nem hiszek a szememnek. ET a padon ül a kertajtóban lábai mellette a padon csillognak és mosolyogva int nekem újra és újra egy hab nélküli egyujjnyi sörrel. De ez nem az az ET akivel együtt lakom, ez az aki csak néha, négyszemközt jelenik meg, aki vagány, magabiztos, kedves és eredeti. Odakullogok.
-Azért írhattál volna pár sort, hogy átoperáltatod magad, vagy valami. - Rogyok mellé.
-Akkor hova lett volna az élmény. Ha láttad volna az arcod!
-Csajok?
-Á. Egyenlőre örülök, hogy idáig el tudtam jönni. Kis lépések, tudod, kis lépésekben nagyon messze. - vigyorog a rövid haja alatt. Olyan ebben a szerkóban min egy filmsztár. Én meg úgy mutatok mint a sofőrje. Jól van ez így.
-Hozzak még egyet? - veszem ki a poharat a kezéből. - Vagy akarod még ezt a meleget nyalogatni?
-Szerinted el tudok menni a pultig? - vigyorog.
Folyton vigyorog.
Az epe visszahúzódott, a lelkiismeretem kussol. Van mód törleszteni. A dolgok nem változnak. Biztonságban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése